Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 34 1 Bónis professzorok _a tiszták elvi kritikára elévült bűnügy felelevenítését, - Jsefeketitést, diszkreditálást emlegetnek,_addig ez a magatartás e téren a továbbhaladást gátolja. Eckhart professzor tisztel vésnek nevezi .azt, hogy cikkemben rámutattam, hogy Szekfü Gyula későbe eltért bizonyos régi tanításoktól, azokat részben meg i3 tagadta. Rámutattam azonban ezekre nem tisztelgésből, hanem célzatosan azért, hogy kiemeljem jogtörténetünk régi művelői ^.SzekfühÖz hasonló önbirálattal nem éltek, - sőt Bénis professzor előadásában leplezi és a Jegyzetben feldicséri egykori irányukat, - mai felszólalása pedig az önbirálat teljes hiányát mutatja. Illusztrálom ezt nyomban néhány példával. Bónis professzor xx arra hivatkozik ma is, hogy pozitivista módszert követett Szent István törvényeiről Írott tanulmányára utal, mint amely dogmamentes kritikai, - magyar nacionalista elvi alapon áll. Ámde abban ugyan igaza van Bénis professzornak, hogy a tanulmányban pozitivista módszerrel tárja fel a Szentistván Ooppus Jurisbeli törvényeinek papi hamisításait, — de arról hallgat^ Bónis professzor, hogy ugyané tanulmányban miképen mentegeti és magyarázza e hamisításokat, - amelyekről beismeri ugyan, hogy ezekkel az egyházi hatalom növekedett, - de megmagyarázza, hogy az "ismeretlen interpolátor", - a "névtelen klerikus" azért toldotta bele utólag a Szent Istváni törvényszövegekbe az egyház felsőbbségéről szóló zsinati határozatokat, mert úgy hitte, ezzel megfelel a- törvényalkotó intencióinak. Bónis professzor szerint ezeknek az egyházi hamisítóknak a célja nemes volt, - hiányokat akartak pótolni,- lényegében "talán nem is hamisított, csak javított, a szövegen" az egyházi másolás. Ilyen magyarázatok után úgy mint Hóman,- Bánis professzor is,- kegyel tes interpolicióknak nevezi ezeket a nyilvánvalóan hatalmi, célzatú egyházi hamisításokat. Jós én belátom azt, hogy akkor Bénis professzor nem Írhatott úgy a középkori egyházi hamisításokról, mint Engels irt a fémet Prasztháboruban ezekről, - mert akkor sohasem lett volna egyetemi tanár Horthy alatt, - de azt elvárhatjuk, hogy e tanításairól ma önkritikával éljen és ne akarja azokat leplezni. Már pedig kérdem, pozitivizmus-e^ez vagy szellemtörténeti magyarázat és a klerikális reakció alátámasz- tása-e? Mai felszólalásában Werbőczy-birála/fcára is^hivatkozott Bónis professzor, de ha elő is fordult tanulmány aiban egy kritikai mondat Werbőczyről, - arról hallgat, hogy mit oktatottaWerbőczy - jogrendről. Már pedig épen a ma már említett 1943. évi kolozsvári jogtörténeti jegyzetében azt tanította, hogy az uj magyar jog fejlesztésében fel kell^használni az csiség intézményét, a birtoknak a szentkoronától elfedésének és visszaállításának gondolatát,— a vitézi -lelkek intézményét .pedig áldásosnak dicséri, mint a régi jogi jcelfogás .gyümölcsét a nemzet fáján. /il.köt.243-244.old./. Vájjon mit ér Werbőczy kritikája egyik helyen, dia a 'Je£bőczy-féle jogrendhez való visszatérést dicsőíti Bénis professzor más ^ helyen? Vagy talán polgári objektivizmus volt-e az 1944. évi
