Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. november 28.

- 3 A származás vélelmének megdöntésével kapcsolatban néhány észrevételt tesz a tanulmány. Az apaság vélelmének megdöntéséről a Pp. 295.§-a nem szól. Az 1946: 29,tvr, tárgyalásánál a nőküldöttségek képviselői a legnagyobb örömmel üdvözölték a javaslatot, ami nem zárja ki, hogy a rendeletben hibák vannak. Nizsalovszky véleményének lényege, hogy a gyakorlat folytán a törvény ellentétben áll a nők egyenjogúságával, mert a biróság előtt fel kell tárnia élete titkait. Azáltal, hogy a törvény a biztos apa megállapitását követeli, sulyosbbi- totta a nő helyzetét és a női egyenjogúság súlyos megsértését idézi elő. Mi előtt erre érdemben válaszolna egy kérdést tesz fel. Rosszabb helyzetbe került-e a nő vagy sem a felszabadulás óta? Nézete szerint nem, mert soha olyan rossz helyzetben nem volt, mint amikor a feslettségi kifogás vádja érhette. Egyetlen burzsoa államban sem hoztak a nők védelmére ilyen irányú törvényeket az elmúlt években. A mi jogalkotásunk a szovjet jog példáját követte, ahol csak 1944.után mellőzték az apaság megállapitását, ugyanis a megvalósult szocializmus országában erre már nincs szükség. Mi még ettől mesz- sze vagyunk, de a szocializmus épitésének útját járva, nem látja kifogásolhatónak, hogy jogunk az 1944.előtti szovjet gyakorlatot tette magáévá. Nizsalovszky szerint a név miatt folyik a sok megaláztatás a biróság előtt, mert a családba a házasságon kivül született gyermek úgy sem kerül be. Ez az elgondolás mostanában épen nem érvényesül, ugyanis az apák igenis be akarják vinni a gyermeket a családba, mert sokalják a tartásdijat, A . gyermeknek a családba való bevételét az öröklés szempontjából nem tartja ugyan fontosnak, de nem helyes a tartási kötelezettséget kiterjeszteni a közösülő hozzátartozóira, pl. a testvérre vagy apára. Nem ez azonban a ^kérdés lén^e, hanem az egyenjogúság. A név csak szimbólum. A házasságban és házasságon kivül született gyermekek között nem^tehető különbség csak azért, mert a szülők a nemzés előtt nem kötöttek házasságot. Minden olyan lépés, amely azt szolgálná, hogy a gyermeket csak a tartás vonalára szoritaná, az Alkotmányba is ütközne, a kérdés leegyszerüsitését jelentené, hogy csak a névről van szó, tehát a gyermekek között az egyenjogúságot kellett helyreáIlitani. Látunk-e ilyen egyenjogúsági sérelmet a nő vonalán. A jogegyenlőség azt jelenti, hogy azonos tényállást jogilag azonosan értékeljünk. Ennek folytán a jogegyenlőség sérelme lenne az is, hogy pl. a férfi nem kap szülési szabadságot, vagy a nők borotva-szappanjegyet. Nem tartja helyesnek Nizsalovszky részéről, hogy szembeállítja az apát az anyával, mert ha pl. az apa házasságban el és beper- lik gyermektartás miatt, a féltve őrzött titok kiteregetése az apát talán még kellemetlenebbül érinti és ház£83ága feldulásához vezet, mint a gyermek anyjának múltja kiteregetése, ami végső soron ahhoz juttatja hozzá, hogy gyermekének nevet szerezzen és eltartásában segítséget kapjon. A tanulmány állásfoglalása ezen a ponton ellentétbe kerül az Alkotmánnyal, a házasságból és házasságon kivül született gyermekek egyenjogúságával;