Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

3o mely nem ilyen módon jött létre, de ez nem változtat az alapvető tényen, mert a tipusből kell kiindulni. Aram- zeti államok szuverenitása módján a földrajzi, történelmi és katonai adottságok alapján ruházta fel itt nem nemzeti alapon kialakult államokat olyan jelleggel, o- lyan állapottal, aminőben a nemzeti államok vannak! A kivételes helyzetre mutat, hogy ezek az államok más tekintetből is a töboitol eltero sajátságokkal rendelkeznek és ezek tették szükségessé állandó semlegességük kimondását.

A vita anyaga tehát lényegében megerősíti az én álláspontomat.

Az egyes felszólalások vonatkozásában:

VITÁNYI BÉLA elvtársat nagyon kötik az egyes fogalmak, történeti gyökerei és emlékei, holott nyilvánva«*. ló, hogy más jelentősége és tartalma volt a szuverenitásnak a feudális, mint a kapitalista rend korszakában és azt nem mint történelmi emléket, hanem mint a kapitalista alap felépítményében fontos helyet elfoglaló politikai nézetet kell értékelnünk és az ennek megfelelően kialakult intézményt, a kapitalista államot is ekként kell vizsgálnunk.

SZABÓ BIBE elvtárs velem azonos módon hozza egymással vonatkozásban a nemzet és az állam szuveréni- tását. Helyesen utal Goodrich és Hambro imperialista kommentátorok fejtegetéseire, de kiegészíthetjük ezt még azzal, hogy az amerikai külpolitika akkor illetékes képviselője, Stettinius későbbi külügyminisztér u- gyanazt az álláspontot képviselte, mint ezek. A szenátusban magyarázatát adva az ENSz Alapokmányával kapcsolatban annak, hogy mit jelent "valamennyi tag szuverén egyenlősége", ennek tartalmát a nemzetek önrendelkezési jogában és az államok egyenlőségében jelölte meg. Nagyon helyesen utalt Szabó elvtárs a Szovjetunió jegyzékeire, illetőleg az ENSz elé terjesztett javaslatokra is, melyekben az "államok nemzeti szuveránitásának" aláásásáről van szó.-Ez is mutatja, hogy a szovjet hivatalos felfogás nagyon is összefüggésbe hozta a nemzeti és az állami szuverénitást.

PULAY GÁBOR elvtárs felszólalása bizonyos mértékben meglepetést hozott számomra, mert szöges ellentétben áll azzal az állásponttal, melyet könyvem lektorálása során kifejt. Ez a lektori vélemény /melyet az Intézet nevében Vas Tibor elvtárs irt alá, de amelynek az ő kijelentése szerint Pulay elvtárs a társszerzője/ munkám főhibájául róta fel, hogy "a nemzetek szuverénitását nem az önrendelkezési jogban, hanem a függetlenség állapotában látja és az állami szuveré-^ nitást a nemzeti szuverénitásból vezeti le". E véleményére adott válaszom megmagyarázta, hogy "fejtegetéseim lényege éppen az, hogy a nemzeti szuverénitást az önrendelkezési jogban látom". Ma aztán Pulay elvtárs önmagával ellenkező álláspontra helyezkedik és kifogásolja "a nemzetek önrendelkezési jogának aszuveré- nitással való azonosítását". Ezután igazán nem tudhatom, mi az ő tényleges véleménye. De Pulay elvtárs min