Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

- 29 olyan nemzet, amelynek nincs szuvasnitása és amely nem igényelhet magának szuverénitást.

Tudjuk, hogy a szabadságharc leverése után az osztrák Verwirkungstheorie a magyar nemzetre épen deliktuális alapon próbálta kimutatni, hogy a szuverenitását elvesztette. Ezt természetesen nem lehet elfogadni, de a szuverénitás önkéntes feladása mégis más. És talán a megoldás eltérő a szocializmust épitő és a kapitalista rendben élő államok szempontjából.

Hálásan venném, ha a vitatott kérdés anyaga a szuverenitás feletti rendelkezés lehetőségeinek meg- világitásával kiegészülne.

HAJUJ GYULA egyetemi tanár összefoglalása:

Az elhangzott vita alapján meg kell állapitanom, hogy az alapvető kérdésben - a nemzeti és az állami szuverénitás kérdésében - a felszólalók túlnyomó része osztja állásfoglalásomat, tán az Intézet két hozzászólójának, Pulay és Herczeg elvtársaknak kivételével. Szabó elvtárs fejtegetésében tökéletesen azonos eredményre jut, Világhy elvtárs szintén. Vitányi elvtárs tulajdonképen csak terminológiai kérdéseket vet fel, érdemleges ellenvetést nem tesz, Beér és Névai elvtársak a kérdés mellékhajtásai körül vitáznak, amiből arra kell következtetnem, hogy a főkérdés megoMsa ellen nincs kifogásuk.

Mindebből azt az eredményt kell levonnom, hogy helyes volt a kérdés felvetése: a nemzet és az állam szuverénitása vonatkozásának tisztázása. Sztálin elvtárs ismert müvében kifejtette a nemzetek önrendelkezési jogának mibenlétét és tartalmát és végső következtetés gyanánt állította fel tételét: "A nemzet szuverén és minden nemzet egyenjogú". E megállapításoknak megfelelően képviselem azt az álláspontot, hogy minden kialakult nemzet szuverén, ami másszóval annyit jelent, hogy megilleti az önrendelkezési jog, vagyis szabadon elhatározhatja, hogy önálló államot kiván-e alakítani, vagy megmarad-e egy másik nemzet államának keretében, illetőleg abból kiválva csatlakozni kiván-e egy másik államhoz.

Ha tehát a nemzet akként határoz, hogy önálló államot^létesit, akkor szuverénitása megvalósításának egyik módját gyakorolja. A létrejövő állam- anemzeti állam - a nemzet szuverénitásának megvalósulása és megvalósítója.

A polgári rend korszakában az államok általános tipusa a^nemzeti állam. E rend alapján és annak fejlesztése érdekében kialakult az az általánosan elfogadott nézet, hogy az állam, mind a nemzet önrendelkezési jogának megvalósítója, szuverén, tehát úgy belső, mint külső hatalmaktól függetlenül hozhatja létre akarati elhatározását.

Meg kell kérdeznem az elvtársaktól, akik másként gondolkodnak, hogy tulajdonképen honnét meriti az állam a szuverénitás állapotát, mire épiti azt fel, ha nem arra, hogy az a nemzet szuverénitásának a megvalósulása. Persze van néhány állam /pl. Svájc, Belgium/