Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

- 26 Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti szuverenitás nem előfeltétele, nem kiindulópontja az állami szuverenitásnak, amint azt a tézisek fejtegetései sejtetik. Szuverén^államok voltak már a nemzetek kialakulása e- lőtt is és szuverenitás létezett, még mielőtt tartalmát Szanyin és Bodin kifejtették és tisztázták volna. “A szuverénitás - Írja Zujev - az államnak és a jognak a keletkezésével egyidejűleg keletkezett és az állam és jog létének egész történelme folyamán mindenkor az államhatalomnak egyik attribútuma. A rabszolgaság idején volt szuverénitás lényegétől és formájától kezdve, a hűbéri és a polgári korok módosulásain át, egészen a szuverénitás szociálist^ tartalmáig és szocialista alakjáig, - ime ez a szuverénitás történelmi, dialektikus fejlődési útja". "Ami a szuverénitásnak, mint az állami és nemzetközi jog alapelvének eszméjét illeti, az jóval később, jelesül abban a korszakban alakult ki, amidőn kifejlődött az abszolutizmus és centralizált államok keletkeztek". /Zujev: Az állami szuverénitás elve - a nemzetközi jog legfontosabb alapelve. Jogtudományi Közlöny, 1951. szeptember. 515.old./ Az Arzsanov- féle állam- és jogelméleti egyetemi tankönyv az állam- hatalom második sajátosságaként annak szuverén jellegét jelöli meg /ld. Állam- és Jogelmélet, Tankönyvkiadó, 1951. 8o.old./ és ezt az állam elnyomó szerepéből vezeti le. "Az államhatalom szuverénitása az uralkodó osztály teljhatalmának, diktatúrájának a politikai és jogi kifejezése". A könyv élesen támadja azokat a bur- zsoa elméleteket, amelyek szerint az állam szuverénitása tulajdonképen más szuverénitásának, egy száriély /uralkodó/ vagy a "nemzet", a "nép" szuverénitásának a kifejezője /ÍJ.o./. A nemzetállamok nem is a nemzeti szuverénitás megvalósításáért alakultak meg, hanem a polgári forradalmak so ián már meglévő abszolút monarchiák alakultak át polgári és nemzeti államokká vagy pedig az ugyanazon nemzet által lakott államok egyesültek a legerősebb és ugyanakkor a gazdaságilag és társadalmilag legfejlettebb állam vezetése alatt.

A szerző nem az állam és az állami szuverénitás fejlődésére fektette a fő súlyt, vizsgálódásai során, hanem a szuverénitáselméletek kialakulására és fejlődésére és ez a kiindulópont vezette őt azután olyan eredményekhez, amelyeket a magunk részéről nem tudunk elfogadni.

Álláspontja a következőkben foglalható össze: a nemzet szuverén, a nemzet szuverénitása azt jelenti, hogy a függetlenség állapotában /?/ van, hogy joga van önálló állam alkotására, az állami szuverénitás a nemzeti szuverénitás folyománya. Az állami szuveréni.tást Hajdú elvtárs ennek következtében valamiféle másodlagos, származékos jelenségnek tekinti, mely igazi tartalmat csak akkor nyer, ha egy nemzet szuverénitásának kifejezője. Ez a tétel azonban nem felel meg sem a történelmi fejlődésnek, sem pedig a tételes nemzetközi jognak.

Hogy vannak szuverén nem nemzeti, államok, azt Hajdú elvtárs is elismeri, de azzal válaszol, hogy e-