Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. szeptember 26.
16 vei külön feltételektől teszi együttműködését függővé. Megállapítja továbbá, hogy ezek a feltételek annyira szembenállók, egymást kizárok, hogy az egységes frontnak a létrehozása csak nagyon döcögve halad előre. A következő bekezdésben arról van szó, hogy az európai imperialista kormányokban minden látszólagos habozásuk és ellenállásuk dacára van hajlandóság arra, hogy támogassák az amerikai világuralom megvalósítását s ezért készséggel helyezik magukat az amerikai védelem alá. Úgy gondolom, hogy a második megállapítás ellentmond az előző megállapításnak, amely viszont lényegében a helyes nézetet tartalmazza, nevezetesen: a kapitalista államok közötti ellentétek megléte és hatása konkrét, nemzetközi politikai erő. Ha a koreai politikai értekezlet ügyében tárgyalt EITSz Közgyűlés eseményeit figyelembe vesszük, világossá válik az, hogy például India kérdésében a több más kérdésben is az amerikai kormánynak nagy ellenzéke volt és van. Ugyanezek az egyre konkrétebb formában jelentkező ellentétek mutatkoztak meg az ENSz jelenlegi, VIII.ülésszakán, s ugyanezt látjuk például az Európai Védelmi Közösségre vonatkozó szerződés ratifikálása körüli vitában stb. A tézisek beszélnek továbbá arról, hogy az európai kormányok behódolási készségének útjában áll az államok függetlensége, amelyről való lemondást a nacio- naliata érzelmű tömegekkel nem tudják elfogadtatni! Itt valószínűleg azokról a nemzeti érzelmű tömegekről van szó, akik nem nézik tétlenül az amerikai térhódítást, sőt még egyes burzsoa jogi Írók is, pl. a dán, a holland, vagy belga alkotmánymódosítással kapcsolatban fellépnek kormányaik ellen. A kommunisták és más békeharcosok mozgalmáról van tehát szó. Az előadás az állami és nemzeti szuverenitás fogalmainak tisztázását tűzte ki s ezért fontos, hogy a tézisekben szereplő megállapitásokban is ezt a megkülönböztetést keresztülvigyük. A második oldalon - helyesen - hangsúlyozzák a tézisek, hogy az imperialista támadás az államok szuverenitása ellen irányul. Ugyanakkor a 6. oldalon azt mondja, hogy a nemzeti szuverenitás lett akadálya - az imperialista elmélet szerint - a modern gazdaság piacbővitő követelményeinek. Lejebb ismét arról szólnak a tézisek, hogy - a burzsoa elmélet szerint - már meg is szűnt az államok szuverenitása. Az előadás a kérdés beható elemzpee után arra a megállapitásra jutott, hogy a nemzetek önrendelkezési joga annyi mint a nemzeti szuverenitás, annál nem több, nem kevesebb. Mint a tézisek mondják, /4.old./: "A szuverenitás pedig az önrendelkezési jogot tartalmazza, a függetlenség állapotát jelenti" . ^Ha ^ezt a mondatot jobban szemügyre vesszük, az alapkérdés már adva is van: képesség-e a szuverenitás, vagy állapot. 1 visinszkíj elvtárs a szovjet állam- és jogtudomány kérdéseit tárgyaló előadásában bírálja a szuverenitás alábbi meghatározását: "Az állam szuverenitása az államnak azt a tényleges és jogi képességet jelenti,
