Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

11 és nem jog - ebben Hajdú elvtárssal egyetértek - azon­ban az államot ebből az állapotából kifolyólag egy sor olyan jog illeti, amelyre semmiféle más közösség nem tarthat igényt. A szuverenitásnak az államon belüli va­lóságos gyakorlása most már az állam berendezéséhez ké- - pest lehet az abszolút uralkodó, az arisztokrácia, a burzsoázia, illetőleg annak legfelsőbb rétege kezében a különböző kizsákmányoló tipusu államokban és a dolgo­zó nép kezében van a szocialista tipusu államokban. I- lyen értelemben beszélhetünk bizonyos, bár elfogadott és közkeletű, de jogi szempontból mégis pontatlansággal nép szuverenitásról, a burzsoá stb. szuverenitásról, mert ezek mind az állam szuverenitását gyakorolják. Köz­vetlenül, állami szervezet nélkül nem illetheti meg őket a szuverenitás. Hogy állunk a nemzet szuverenitásának kérdésével? Hajdú elvtárs idézi Sztálinnak “Marxizmus és nemzeti kérdés" c. müvében a nemzetek önrendelkezési jogával kapcsolatos megállapitásait. Sztálin elvtárs a tanulmá- nya a "szuverén" szót a nemzet önrendelkezési jogával kapcsolatban és nyilván oly értelemben használja, hogy minden nemzet Önrendelkezési jogából kifolyóan szuverén módon, azaz semmiféle felsőbb hatalom által nem befolyá­solt módon dönthet arról, hogy az autonómia alapján ki- vánja-e nemzeti életét berendezni, avagy más nemzetekkel együtt föderativ államot alkot avagy önálló államot ki- ván-e létesiteni. A "szuverén" szó tehát itt jelzői ér­telemben az önrendelkezési jog érvényesülésének módját, a nemzet életének berendezése feletti döntés minden be­folyásolástól mentes minőségét jelenti. A Sztálin idé­zetből ezen tulmehő következtetés levonása, vagyis a szuverenitásnak az állami kategóriából kiemelése és a nemzet attribútumává való tétele szerintem nem helytál­ló. Emellett szól az is, hogy a Korovin szerkesztésé­ben megjelent szovjet nemzetközi tankönyv saerint: "A nemzeti szuverenitás az adott nemzet függetlenségét je­lenti" /Magyar forditás kézirata 145.old./, vagyis az önálló államisághoz kapcsolódik. Ebben az értelemben különösen igen gyakran használatos a "nemzeti szuverenitás1* kifejezés. Különö­sen a francia és az angol jogi terminológia - bizonyára ezen államoknak igen korán nemzetállamokká fejlődése folytán - bizonyos összetételeknél gyakran azonositja az államot és a nemzetet; az állami szerveket, az állam­ra való utalásokat többnyire a "nemzeti" szóval jelölik meg. Ebben az értelemben a souverainité national kife­jezés jogi szövegekben is közkeletű. Ugyanerről a torol fakad a 11 supra national" kifejezés, amely voltaképpen államok felettit jelent. Természetesen ilyen értelem­ben kell venni a "Societé des Nations" vagy "Nations Unites" kifejezéseket is. Az ENSz alapokmány 2.cikke 4.§-ának francia szövege az állam belső joghatóságát "compétence nationale"-nak nevezi. Az állampolgárság is "nationalité", "nationality". Az előadottakból következően a "nemzeti szu­verenitása" a következőket jelentheti: '9

Next

/
Oldalképek
Tartalom