Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1954. január 30.
11 címként a kötelmi jogot mégis megtartjuk, de atban is, hogy ebben a részben a kétféle társadalmi viszony különbözőségét a belső elrendezésben lehetőleg élesen kiemeljük. Ennek a kiemelésnek a módozatai tekintetében maradt még fenn közöttünk bizonyos nézeteltérés, amelyről - úgy vélem - érdemes szólni. Én azt szeretném, ha a különállás minél korábban tárulna fel az olvasó előtt és a felépités nem vezetné őt vissza arra a szemléletre, hogy a felelősségi jog mégis megmaradt a kötelmi jog különös részének egyik fejezete rangjában. Ezt az impressiót nem lehet tipográfiai eszközökkel eloszlatni, nevezetesen úgy, hogy a felelősségi jognak egy magasabbrendü cimfeliratot adunk. Valamit mégis jelent ebben a vonatkozásban, hogy a felelősségi jog az egyes szerződések elé került a tervezetben, mert az mégis gondolkodásra indító jelenség lesz, hogy a különös résznek miért lett utolsóból'első fejezeté vé ez az anyag. De én azt hiszem, hogy a közös gondolatunkat még erőteljesebben kifejezésre lehetne juttatni, és pedig abból a másik okból kiindulva, amely miatt a felelősségi jog külön részként beállítását a tervezet mellőzi. A két fajta társadalmi viszonynak ugyanis - bármennyire per- horeszkáljuk az absztrakciót - elkerülhetetlenül sok olyan szabálya van, amelyeket mindehképen lényegileg egyező tartalommal kell felépítenünk. Ebből az következik, hogy - hacsak nem akarunk azonos szabályokat rendszeresen a két esetre szólóan megismételni a törvénykönyvben - a felelősségi részbe sok utalást kell felvennünk a szerződési rész egyes rendelkezéseire és viszont. Ezeknek a közös szabályoknak a áttekintése során azonban az a vélemény is kialakult bennem, hogy'a kétféle életviszony - minden mesterséges absztrakció nélkül- egy bizonyos életfázisban, akkor nevezetesen, amikor egy - rendszerint pénzbeli - meghatározott követelés marad belőlük, elveszti a jellegbeli különbségeket. Amikor valakinek 500 Et likvid követelése van, ebben a társadalmi viszonyban már színtelenné válik, hogy ez meg nem fizetett vételár,* meg nem adott kölcsön, vagy megrongált dolog helyreállitási költsége. Valahogy úgy szemlélem a dolgot, mint a Kőröst Vésztőtől nyugatra. Tudom, hogy van sebes-, Fekete - és Fehérkőrös,, itt azonban már csak Kőröst látok, amit már nem is szokás Hármaskőrösnek nevezni. Világhy Miklós és Eörsi Gyula azonban inkább a Tiszát szemlélik Szegedtől délre. Szerintük a Maros csak a torkolatáig tart, ami itt van, az már csak a Tisza, ha benne is folyik a Maros vize csendesen. Szerintem a befejezett létszakban a társadalmi megítélés sem tesz különbséget az eredet szerint. Egyszerűen azt mondja, hogy valakinek kinnlevőségei vannak, vagy adósságai vannak. Azokat az adós egyformán törleszti, azok egyformán öröklődnek setb. Ezért tartanám életszerűnek, ha bizonyos kérdések, amelyek világosan erre a létszakra szólnak, közös szabályozáshoz jutnának épen a társadalmi jelleg egyformává válásának megfelelően. En úgy látom, hogy ennek a mellőzése a húr olyan tulfeszitését jelenti^Világhy Miklós és Eörsi Gyula részéről, ami egy nagyon jó alapgondolatnak a tökéletes megvalósi tásán már ront. Kern akarom azt a nagyon is közkeletű megálla-
