Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)

1952. december 17.

9•/ Ásd a konkrét tennivalókat illeti, «2ek kljolölé- aéré Bőrei fjulát eddigi SMBkáaaác alapján légiItsfcottabbnak tartom, Másén ilyen jellegű munkát már nagy alapossággal a ma* gyár jogtudományban épen 6 végzett. Nagyjából egyetértek a ISIS* pont ok konkrét feladataival* így kűlö Ösen ássál, hogy első a orban azokat a nézeteket kell mérlegre tenni, amelyek m is hatnak, hogy est a hátáét - amennyiben kérőé - mielőbb magr szüntessük*

Horn egészen értem azonban a 15«Pont t»früt*séésétz la nem a jogtudós nézete, lenem Sírnak az intézménynek a funkciója a döntő, amelyre a nézet vonatkozik, akkor haladó nézet no® is lehetséges csak haladd jellegű jog mellett vagy - amint ez mér a 4.pontban 1® felmerült a nem haladó jég us$ egészének lerombolására irányulóan* Se azonban túlságosan egyszerűvé tenné a feladatot* Sőt kérdőé, htgjy a pozitív értékékéé lehetőségének ily szűkre szabása mellett érdemes lenne-* egész munkát el- ~végezni akkor, akikor a múlt Intézményeinek és az intézmények funkciójának bírálatét a marxizmus-leninizmue tanításainak birtokéban ma közvetlenül sokkal jobban elvégezhetjük, mint ahogy ezt a múlt bármely haladó jogászától megtanalhatmánk*

lü*/ ©gy mellék esnek látszó zzssspontra azsretméia , a figyelmet felhívni. Igy-egy jogtudományi elmélet első jelentkezésétől rendszerint hosazu idő telik el addig, aisig bizonyos problémákon átesve végleges formát Ölt. Ha az idő momentumát döntő súlyhoz juttatjuk, saegeshetik, hogy haladónak fogjuk mini elten! az elméletet abban a pi'imitiv formájában, t melyben először jelentkesett és ^ég könnyea cáfolható volt, viszont reakciósnak a teljesen kiforrott farm jában* Ilyen esetben nem lenne szabad lemondani arról, hogy a haladó elméletet a kiforrott alakjában vegyük fel a múlt értékei közé a későbbi kifejlődését is a fellépésének iaejere visesavetltve*

Bz a kérdés természete asm nem csak a jogtudomány körében merül fel. Az egyes bölcseleti irányok a történelem folyam ismételten eőbérbe léptek, anélkül, hovy az élőiéivé lépésüket minden alkalmai ugyanoly n értékelésben lehetne részesíteni* öondolok Aquinói Sseut aopemás Tamás bölcseletére és az uj tömi at a irányzatra, vagy Pontra és a neoicentisnus irányzatra, amelynek a jogtudományban. Stammler as egyik főképviselője* Kw maga bizonyéra inkább sinősithető haladónak, mint $tsmmlsr* p helyes lenne-e az ilyen hosazu életű, tanokat agy bizonyos - a is könnyem megállapítható - időpontnál derékban® tsz eni J*