Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)

1952. december 17.

pontos és alapos történeti elemzést és ezek után kerülhet sor arra, hogy a gazdasági, politikai fejlődés tükrében nézzük a jogtudomány fejlődését. Ez visszavonulást jelent. Ebben a kérdésben állást kell foglalnunk azért, mert a mai munkánk ezt nap mint nap megki- vánja. Nem tudjuk a szakmánkat úgy tanitani, hogy ne nézzük meg a múlt magyar jogtudományát, ne értékeljük vagy'biráljuk, ne használjuk. Tankönyvirásnál megkerültük a múlt jogtudományát, de ez nem mondható kellő tudományos eljárásnak. A múlt jogtudományának a birálata nem a tankönyvirás feladata, hanem az azt megelőző tudományos mukáé, melyet az egész jogtudománynak kell elvégezni. A Tudományos Akadémia munkatervébe felvette a magyar tudománytőrténét megirását, amelyhez részlettanulmányokat kell folytatnunk. Bennünket is érdekel, hogy mi volt a múlt jogtudománya, amelytől elszakadtunk. A vitát felfüggeszteni nem helyes, a kitérő válasz elkerülése a problémának, a felelősségnek. Lehet, hogyhely- telenül Ítélünk meg egyes tudósokat, de ma Ítéletet kell mondanunk pro és kontra bizonyos kérdésekben. Valószínűnek tartja, hogy más területen való tudományos kutatás arra késztet bennünket, hogy álláspontunkat majd ellenőrizzük. Nizsalovszky elvtárs szerinte azokat az embereket emelte ki, akiknél indokolt, hogy a múlt jogtudományát maradék nélkül ne Ítéljük el. Ez úgy néz ki, mintha Eörsi elvtárs a múlt jogtudományát maradéktalanul elitélné. Eörsi talált sok pozitívumot is a múlt tudományában. Nem a haladó hagyoinány, hanem az egész múlt hagyományai alapján kell felvetni a kérdést. Eörsi elvtárs érdemének tudja be, hogy a magyar magánjogot illetően, a kérdéseket felvetette, álláspontot foglalt el, amely körül vitatkozhatunk. Amikor az egész problémához hozzányúlunk, nem szabad a jogtudomány kérdését,az egyes jogtudósokat úgy megítélni, hogy egyik vagy másik müve haladó, vagy reakciós. A jogtudomány kérdését is az adott korszak társadalmi viszonyai, társadalmi erőinek síkján kell felvetni. Meg kell nézni, hogy a jogtudós és az általa képviselt jogtudomány az osztályharcban, az alapelvekért folytatott küzdelemben hol állt. Ezt követheti és ennek az alapvető megítélésnek lehet a folyománya megállapítani, hogy egyik vagy másik müvében ezt az álláspontot képviseli-e vagy szembefordul vele. A jogtudomány egészét mint felépítmény jelleget bizonyos fokig kívül hagyni és a tudóst ebből kiszakítva nézni nem lenne helyes, személyre szóló elemzés lenne, amely nem adhat megfelelő tárgyilagos értékelést. Ezt a szemléletet kell, hogy Eörsi tézisei is szolgálják. A múlt tudománya megítélését szolgáló legáltalánosabb alapelvek, nem jelenthetnek mértéket arra, hogy ebbe a keretbe vehessük be egyik vagy másik jogtudóst. Ennek a tézisnek legnagyobb jelentősége és legfontosabb feladata abban áll, hogy az értékelésnek a folyamatát meggyorsítsa, megkönnyítse, a kérdéseket felvesse és továbbvigye. Meg kell mondani nem érzi magát illetékesnek, de nem tud egyetérteni azzal, ahogy Nizsalovszky elvtárs a magyar imperializmust kifejtette. Magyarország függő helyzete a nyugati tőkétől, a magyarországi imperializmusnak sajátos megnyilvánulásai, sok eltérő vonást tartalmaz a nyugati orszá-