Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)
1952. november 19.
12 érdek viszonyát. Nem mindig pontosak a definíciók, viszont előnye a jegyzetnek, hogy -a szerzők a szakmai anyagban teljesen otthon vannak. PARKAS JÓZSEF az Állóin- és Jogtudományi Intézet munkatársa a birálat módszeréhez hozzászólva, helyesnek látná, ha a jövőben a jegyzetbirálatokba a gyakorlati szakembereket nagyobb számban vonnák be. Hiányolja, hogy a jegyzetben az alapvetés nem adja meg a kellő alapot.A hallgatóknak az lehet az érzésük, hogy alapvetés nélkül is elkezdhetik a perrendtartás tanulását. A jegyzet egyes részein a harcosság hiánya tapasztalható. Kétségtelen, hogy a jegyzet a tavalyival szemben didaktikai és szakmai szempontból fejlődést mutat. _i jegyzet egyes részei elnevezésének kérdésében /pl. az Általános rész/ ragaszkodnék a törvény beosztásához és elnevezéséhez. t . BEÉR JÁNOS dékán a per alanyaival foglalkozva hiányolja, hogy a biróságot és a feleket egybefoglalva tárgyalja az V.fejezet és igy a hatáskör ás illetékesség fogalma nem kapja meg a maga helyét. Véleménye szerint helytelen, ha ilyen fontos részek szerkezetileg elsüllyednek. A jegyzet többször felveti a burzsoá álláspontot, azonban teljesen nem semmisiti níeg. A hallgatóság számára ez nem elég. Állás- foglalásunknak mindig tudományosan megalapozottnak kell lenni. VINKIER JANOS a pécsi tudományegyetem tanára, mint a jegyzet egyik Írója köszöni az elhangzott kritikákat, különösen arra vonatkozólag, hogy a jegyzetrészei nem elég elevenek s hogy az állásfoglalások során tartózkodott az eredetiségtől. Részletesen taglalja saját tudományos munkásságát és a jegyzetében feldolgozott álláspontokat. ' . MÓRA MIHÁLY egyetemi 'tanár, a jegyzet egyik Írója mindenekelőtt Örömmel üdvözli a Kar mai kezdeményezését, amely a jegyzetciralat terén határozott fejlődést jelent és máris több jó szempontot vetett fel, amelyeket a következő jegyzet- benvagy tankönyvben értékesíteni kell. Sok haszon származik abból, hogy a Kar tagjai hozzászólnak egy jegyzethez részben azért is, mert a' jegyzetirás több olyan problémát vet fel, amelyr más tárgyak jegyzetét is érinti, mégis úgy látja, hogy a bieálatba szükséges volna a gyakorlati perjogászokat is bevonni. Bacsó elvtárs kifogásolta, hogy az eljárás fo^Imával sokat foglalkozik. Véleménye szerint a polgári per fogalmáról nem lehet beszélni anélkül, hogy előzőleg ne beszélnénk arról a tá^abb fogalomról., amibe beletartozik, vagyis az eljárásról. Tény az, hogy, többe.t foglalkozott az egyes fontos elméleti kérdésekkel, de ezt éppen az elméleti fontosságuk indokolta. A perköltséggel nem lehet annyit foglalkozni, mint az alapvető kérdésekkel. Az élenjáró szovjet polgári perjogi tudomány mutatja ßz utat abban az irányban, hogy az elméleti kérdésekkel, amelyek éppen ideológiai szempontból a legjelentősebbek, behatóan foglalkoznunk kell, nem érhetjük be a politikailag színtelen részletkérdések bő fejtegetésével, a szűk szakmai prakticizmussal. A szerkesztési f eladótokra vonatkozólag úgy látja, hogy a jegyzet rendszere még nem alakult ki teljesen, nem a végső fogalmazást jelenti.
