Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 (HU ELTEL 7.a.51.)

1953. április 15.

- 11

J

A Módszertani Bizottság foglalkozott a levelezőoktatással, bekérték az útmutatókat. Az egyes tárgyakból a jegyzetek mikénti használásához útmutatók készültek, de ezek nem Útmutatók, hanem "puskák” voltak. Most a hallgatók nem a 2oo oldalas jegyzetet, hanem a 25 oldalas puskát kivánják. így nyilvánvaló, hogy a vizsgaeredmények nem reálisak. Az I.évben nem szabad elkedvetleniteni a kezdőket, bátorítani kell őket, ebben van igazság, de ez forditva is igaz. A vizsgán arról győződnek meg, hogy kis tudománnyal sikerült a vizsgát jelesen letenni, akkor minek készüljenek jobban. Az instruktorok is elcsodálkoztak a vizsgaeredményeken. Ez sem az instruáltra, sem az instruktorra nem jó hatású. Ha az eredmények 2.28 átlagot mutatnának 4.28 helyett, akkor felfigyelnének a levelezőoktatáat irányitó szervek. Akkor érvelhetnénk azzal, hogy a minisztérium nem támogatja a levelezőhallgatókat. De ha mi a vizsgákon igazoljuk a hallgatók nemtanulását,. akkor természetesen nemcsak nem fokozzuk, de tápot adunk ahhoz, hogy a dolgok még rosszabbul menjenek. A vizsgáztatók szabjanak egy mértéket, amely az esti hallgatók mértékénél gyengébb nem lehet.

Világhy .elvtárs felvetése rendkivül helyes. Az előképzettséget komolyan kell venni. Ha a jogon oktatást kezdünk valakivel, akinek a szükséges előismeretei hiányoznak, ebből komoly tudás nem származik. Előterjesztést kell tenni, hogy esetleg levelező érettségi is legyen. A levelezőhallgatók 3o $>-ának semmiféle előiskolája nincs. Történelmi alapismeretet az egyetemen nem tudunk adni. Ugyancsak helyesli Világhy elvtárs azon megállapitását, hogy a kikérdezés legyen a lényege a konferenciáknak. Célja egészen más, mint a gyakorlati óráknak a délelőtti és esti tagozaton. Ott elmelyiteni akarjuk az anyagot, arra törekszünk, hogy kevesebb helyet kapjon a kikérdezés, a levelezőoktatásban pedig, ahol önálló tanulást végeznek az instruktorok vezetese alatt, a hallgatók az egyetemen adjanak számot, hogy egy-egy időszak alatt mit végeztek. Annak nincs értelme, hogy a havonként egyszeri konferencián előadást tartsanak. Az összejöveteleket arra kell felhasználni havonta, hogy a levelezőhallgatókat kikérdezzék és ellenőrizzék, hogyan haladnak előre. Pelmerült, hogy sok-e a heti 2o óra, amit a POM előir. Senki sem ellenőrzi, hogy ki menynyit tanul, csak a vizsgákon lehet ellenőrizni, hogy ki mit tud. A délelőtti tagozaton az előadási idő keret 32 óra, s a hallgatók pár órát tanulnak még naponta. Ezért a 2o óra a levelezőhallgatóknál nem sok. Az előírásnak gyakorlati jelentősége nincs, csak kívánatos a betartása.

A felkészüléshez kell a minisztériumok segítsége, ahol módot adnak a tanulásra. Tapasztalat, hogy a belügyminisztériumban a dolgozók erősebb segítséget kapnak, igy jobb az eredményük is. Kevésbbé jó az igazságügyminisztórium, és még kevésbbé az ÁVH. Tisztába kell jönni azzal, hogy mit akarunk, milyen színvonalú tudáshoz ragaszkodunk és ebből ne engedjünk* A minisztériumok feladata lenne, hogy ugyaa- ugy járjanak el, mint a belügyminisztérium, ahol ki jelenítették, hogy az előléptetéseknél figyelembe veszik a tanulmányokban elért eredményeket is..Hizsalovszky elvtárs felsorolta kilátásainkat, mely szerint az egyetem hall-