Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1945-1946 (HU ELTEL 7.a.45.)
1946. július 5.
szefoglalás, dékánságom történetének e- gyes eseményei és mozzanatai arra indítanak, hogy azzal a két esztendővel, a- melyen át a dékáni tisztet a sors rendeléséből elláttam, érdemben majd csak akkor foglalkozzam, amikor az emlékek bennem kellőkép deszubjektiválódtak. az időről viszont nem tudom, hogy egyáltalán mennyi áll még belőle rendelkezésemre, lehetséges, hogy mind arra, amit sohasem adódik majd alkalom. Ez a meggondolás indit arra, hogyha dékáni éveimről részletes tevékenysági jelentést nem adok is, most,hogy a tekintetes Kartól búcsúzom, két tényt mégis nyugodt lelkiismerettel megemlitsek. Egyik tény az, hogy nem volt és nem lesz a Karnak még dékánja, aki tisztségét és teendőit nagyobb kötelességérzettel és több odaadással kivánta vagy fogja viselni, mint amennyivel azt magam ellátni mindenkor törekedtem. A másik tény pedig, amelyet megemlíteni megokoltnak látok, az, hogy nem volt és kivánom, hogy soha ne is legyen a Karnak még egy olyan dékánja, akinek a dékán tisztét súlyosabb egyéni körülmények és nehezebb kari viszonyok között kellett illetve kelljen majd viselnie, mint amilyen helyzetekben a Kar ügyeit két éven keresztül intéztem. A két tény, amelyre az imént hivatkoztam, mind arra, ami dékánságom ideje alatt Karunkon közreműködésemmel történt, Mivel ehhez időre van szükség most elmondanom \
