Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-ELTEL 7.a.41.)

1942. április 29. V. rendes ülés

tatása mellett. Ezek sorából főként kettő emelhető ki: 1./ A tanári munkában eltöltött évek a szellemi kincsek állandó gyűjtésének évei, olyan kincseké, amelyek a nyomtatásban megjelenő publikációkban csak részben örökittetnek meg, de nagy részük az egyetemi előadások utján kerül napvilágra. A hosszú tanári működés alatt felgyülemlett kincsekről egyszerre lemondani nagy kár előidézését jelenti a kar szellemi értékei és az ifjúság nevelése szempontjából egyaránt. 2./ A tanári hivatás betöltése nem hasonlítható más közszolgálati ágakban teljesített szolgálathoz. Más közszolgálati ágban többé-kevésbbé állandóan ismétlődő egyforma ügyek intézése alkotja a feladat legnagyobb részét. A tanári hivatás betöltése ellenben mindig uj és uj feladatok, problémák elé állitja a hivatása magaslatán álló tanárt, a hosszú gyakorlat pedig egyre alkalmasabbá teszi őt a feladatok tökéletes megoldására. Nem indokolt tehát a legértékesebb termelő munkaerőket elbocsátani akkor, amikor maguk hajlandóknak nyilatkoznak hivatásuk további betöltésére. Meggyőződése szerint tehát a nyugdíjazás! korhatár az egyetemi tanári hivatás körében különösen aggályos. Minthogy azonban a jogszabály a 70. életév betöltésével szabálykép a nyugalombahelyezést mondja ki, a jogszabály által is megengedett kivétel érvényesülésére kellene legalább törekednünk. A korkérdéseket általá-