Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1927-1928 (HU-ELTEL 7.a.28.)

1927. szeptember 28. I. rendes ülés

kérdés volt. Ennek az ususnak abusussá fejlesztésére és végeredményben a mai légy tudományegyetem mellett a felekezeti jog- kadémiák raegerősitésére vezetne, ha azoknak ordináriusait már ezen minőségükben aktuális gyakorlati és illetve saját _tanul- mányi szükség nélkül docensekké, képesite- nok. Voltaképen a magántanárrá, képe .áttété s föltételeként kellene lennie, hogy a jelölt az egyetem székhelyén tartózkodjék, amihez -előttem ismert egyetlen kivétellel- az orvostudományi Kar következetesen ragaszkodik is. Ettől a szabálytól _való eltérést a vidéki jogakadémiai rk.tanárokat illetően csak az a körülmény tett menthetővé,

hogy egyfelől a habilitáció az ordinaria- tud elő föltétele volt, másfelől a docens a

jogakadémián tényleg jogtanitással foglalkozott. Amikor azonban valaki _ezt az ordi- nariátust, mely állandóan hivatali székhelyéhez köti, más tud.egyetemen történt habi- litáltatása alapján már elérte és amikor, bár nehezebb közlekedési viszonyok között- a már másutt megszerzett docentura érvénye- sitése is módjában van, ezt a magántanári

képesítést Karunkra is kiterjeszteni csak azért, hogy -mint folyamodó érvel- "az egyetemi életből teljesenki ne essen", sem a magántanári képesítés rendeltetésével, sem Karunk tanulmányi hivatná savai és szükségletével megegyeztethetőnek nem tartom. A magántanárságnak_első rendben rendeltetése a jogtanári sucrescentia fejlesztése. A már ugynevezhető befejezett jogtanár Írásában ez a rendeltetés alkalmát múlta. Az egyetemi habilitáció a jogtanárkodásnak megnyitója_és megalapozása, de nem szolgálhat eszközéül az al-