Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

hozzátartozói. Feltételezhető, hogy a szíven szúrást azoknak tulajdonítjuk, akik a halottnak a végtisztességet megadták. A hozzátartozóknak a halotton végzett ilyen erőszakos cselekedete az élő közösség védelmében történt, s a leggondosabb temetéssel is összeegyeztethető volt, sok népnél erről a néprajzi irodalom bárkit meggyőzhet. Szomszéd népeink, a nyugati és délszlávok, románok néprajzi irodalma bárkinek különösen sok adattal szolgálhat. Itt joggal fölmerülhet bennünk az ún. „Vámpír-kérdés"! Azok a halottak, akikről úgy sejtették, hogy ártani fognak, már temetésük előtt különféle, gyakran elképesztően kíméletlen szertartásokon estek át.

1

6 A halottcsonkítások is ismert régészeti temetkezési ún. rendellenes szokások. Banner János vizsgálta először a magyar régészek közül a halott szellemének távoltartását célzó intézkedéseket a temetkezések régészeti példáival, gazdag néprajzi párhuzamokkal.

1

7 A honfoglaló magyarságnál az a halott, amelynek ártó lelkétől tartani kellett, tehát akinek a temetésén valamilyen óvatossági rendszabályt alkalmaztak, elföldelhették bár a legnagyobb pompával is, de övét nem kapta meg. (Az összegyűjtött, illetve elemzett ilyen típusú sírokban öv nem szerepel.) Ezután Szabó János Győző véleménye szerint nem látszik indokolatlannak az, hogy a répástetői 1. sz. sír előkelő halottjának felövezetlensége és tetemének átszúrása között összefüggést keressünk. A megmaradt 2. sz. sír tárgyi emlékanyagának vizsgálata nem bővíti a honfoglalás kori műveltségről alkotott képet. A megmaradt tegezmerevítő pálcák, vaskés, elporladt bronzdíszek stb. leginkább töredékes állapotú leletek, szokványosak!

1

8 A 30-as években a mai Lajosváros eddig pontosan nem ismert helyéről egy kard került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Feltehetően sírból származhatott. A kardtípus a X-XI. században egyaránt előforduló tipikus fegyver. A Magyar Nemzeti Múzeum bejegyzési naplójában lelőhelyéül Kiskanda-dűlő beírás szerepel, eddig közöletlen. Ettől nem túl messze, a mai Szövetkezet utca végén a 60-as évek elején, az akkori Gépállomás területén sóderbányászás közben sírokra akadtak, melyekből egészen koraközépkori leletek kerültek elő. A mintegy 13 sírból kb. hatot tudtunk megmenteni. A leletanyag alapján korát a X. század végére, XI. század elejére keltezhetjük. Az S-végű ezüst és bronz hajfonatkarikák, néhány bordázott díszű aranyfüsttel bevont pasztagyöngyöt a vár történeti kiállításán, a gótikus palota első emeleti termében láthatjuk.

1

9 Úgy gondoljuk, röviden ismertetnünk kell az egri vár régészeti kufatása során 1978-82 között az egykori Szt. János székesegyház DK-i részén, a Sctét-kapu előtti területen feltárt X-XI. századi temető és település idevonatkozó leletanyagát. A temetőt is és a települést is a már azóta elhunyt Kozák Károly régész az EME Agria köteteiben ismertette.

2

0 Most csak valami29