Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

szen kiemelkedő kulturális próbálkozás volt Csíkszeredán az 1876-tól sikeresen szereplő Műkedvelő színtársulat, melynek taglétszáma korszakunk végére a 120 főt is meghaladta! Helyenként az egyház is segített a fáklya szerepét betölteni. Gyulafehérváron, pl. a hetvenes évektől 100-150 főt számláló Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társaság működött. A gazdasági jellegű egyletek taglétszáma nemegyszer többezer főt jelentett. Egészen kiemelkedett a temesvári Délvidéki Földműves Gazdasági Egyesület, amelynek 10 000-nél többre nőtt a taglétszáma, de hasonló jellegű aradi kör is 2170, a medgyesi 1337, a szebeni Erdélyi Szász Gazdasági Egylet 10 103, a dési Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet 600 tagot számlált.

3

9 A gazdasági egyletek között szinte minden városban megtalálható volt a kereskedő, az iparoskör, az iparos önképző egyletek sokasága is. A város polgársága szinte mindenütt létrehozott betegsegélyező és temetkezési társulásokat is. A temetkezési egyletek a nemzetiségi vidékeken - főleg a szászlakta területeken - nemzetiségenként szerveződtek (pl.: Szászrégen, Segesvár, Szászebes stb.). A keleti országrész városaiban is fontos szerepet játszottak a politikai jellegű egyletek. A Tiszántúlon a függetlenségi köröknek jelentős súlya volt. Debrecenben, a szabadságharc fővárosában az 1876-ban alakult Függetlenségi körnek félezernél is több állandó tagja volt. Szatmárnémetiben 4-500 tagú Széchenyi Társaság, Karcagon Széchényi Kör, Gyulán 48-as kör, Hajdúböszörményben 48-as kör, Hajdúnánáson Függetlenségi Kör és 48-as kör, Hajdúszoboszlón Kossuth Kör, Nagybányán Függetlenségi Kör, Fogarason (!) 200 tagú Függetlenségi Kör, Kézdivásárhelyt Függetlenségi- és 48-as Kör, Szamosújváron és Tordán függetlenségi és 48-as körök jelezték a keleti országrész városainak hangulatát. Egyetlen szabadelvű egylet Hajdúböszörményben működött. A szász városok polgársága - úgy tűnik - más nézeteket vallott 48-ról és a függetlenségi körökről, hisz e helyeken egyetlen ilyen egylet sem működött.

4

0 A dualizmus kora a városi könyvtárak alapításának időszaka is volt. Aligha lehetne a Tiszától keletre sok olyan várost találni, ahol az első nyilvános könyvtár ne korszakunkban nyílt volna. Néhány közülük korszakunk végére 10 000-nél is több kötettel rendelkezett (pl. Temesváron 39 369, Versecen 27 240 kötet). A Tiszántúlon azonban a mégoly híres kulturális központnak számító Debrecenben is csak „hivatalos" használatot engedélyező 2300 kötetes bibliotékával rendelkezett. Másutt is hasonló volt a helyzet. Aradon 4000, Hódmezővásárhelyt 7000, Szatmárnémetiben 686 (!), Szentesen 1280, Karcagon 1400 vagy például Mezőtúron 2000 kötetes nyilvános könyvtár működött. A körülmények Erdélyben sem voltak rózsásabbak. Legnagyobbnak a brassói (3500) könyvtár számított 1910-ben. Az olvasás mértékéről, a kölcsönzés gyakoriságáról nem találtunk ugyan adatot, de 214