Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

MÓZES MIHÁLY REGIONÁLIS URBANIZÁCIÓ ERDÉLYBEN, A BÁNÁTBAN ÉS A TISZÁNTÚLON 71867-1914/ I. Városfejlesztő tényezők és a növekedés A modernizáció a tradicionális városok fejlődését eredményezte. Nem feltétlenül a helyi ipari előzmények, tradíciók alakították mostmár a beruhá­zások kedvét, bár ez bizonyára lényeges szempont maradt. A tőke raciona­lizmusa jobban tisztelete a tradíciónál a profitot, s saját „önkényével" szét­robbantotta a tradicionális városi fejlődés előző súlypontjait. 1 Korábban jelentéktelen településeket emelt a városok sorába, mert nyersanyaglelőhe­lyek közelében voltak, s korábbi idők patinás nevű városai maradtak alul az iparosodásban (Nagyenyed, Gyulafehérvár stb.). A korszak városfejlődésé­nek egyik szembetűnő vonása a népesség jelentős, bár eltérő ütemű növeke­dése volt. Az Alföld kisebb mezővárosai, a peremvidéki, határszéli városok egészen csekély népességnövekedési ütemével (20-30%) szemben a nagy és iparo­sodó város, a forgalmi központ 50-100%-os növekedése állt szemben 1869— 1910 között. A harmadik kiugró típus az ipari település, amely 100-150%-os növekedést is mutathatott (pl. Resicabánya). A következő táblázatok 10-10 erdélyi és bánáti, valamint 15 tiszántúli város népességnövekedését mutat­ják. 4 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom