Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Hasonlóképpen nincs egység a „Szlovákia" (Slovensko) elnevezés kérdésében sem. Vannak olyan szlovák történészek, akik a felső-magyarországi szláv régiót (legkésőbb a 11-12. századtól kezdve) Szlovákiának nevezik annak ellenére, hogy a Slovensko megnevezés - egy magyar vélemény szerint - adatolhatóan csak 1685-től fordul elő. (Az etnikai régió értelemben vett használata eszerint csak a 18. században gyökeresedett meg.) Mások a szó mai jelentését Jozef Dobrovskyhoz kötik.

4

0 Kiss Gy. Csabához hasonlóan mi is úgy látjuk, hogy a „Slovensko" fogalom egészen az 1830-1840-es évekig nem volt egyértelmű, s csak a nyelvharc kiéleződése és a szlovák nemzeti ideológia körvonalazódása során és után kezdett - a történeti Magyarország (Uhorsko) magyarok lakta területeitől (Madarsko) megkülönböztetésül - területi értelmet is kapni.

4

1 A jelzett időszakig a „Felvidék" kifejezést sem használták. A reformkori sajtóban annál gyakoribb az AlsóMagyarországgal szembeállított Felső- (vagy „éjszaki") Magyarország, illetve az Alfölddel szembehelyezett Felföld megnevezés, hiszen a „felföld vesz az alföldtől gabonát, bort, marhát, sertést, dohányt. "

4

2 A reformkori sajtóban tallózva érdekes, sőt egyenesen meglepő, hogy Felső-Magyarország szlovák népességét többnyire még mindig nem szlováknak, hanem szlávnak vagy tótnak nevezik az 1820-1840-es években a magyar vagy szlovák származású cikkírók. Még egy íráson beliil is különféle megjelölések váltogatták egymást: cseho-szlávok, szlavo-magyarok, magyar-szlávok, magyarországi szlávok, Trencsén, Árva, Liptó stb. megyékben lakó szlávok, valamint tótok és szlovákok.

4

3 Ezeken túl a magyarországi tótok és a kárpáti vagy felső-magyarországi szlávok voltak a leggyakrabban előforduló kifejezések a magyarok által írott cikkekben és vitairatokban. Hosszú időn át tehát a „tót" és „szláv" terminusokat - tág értelmezésben vagy egymás szinonimáiként használták, vagy pedig - szűkebb értelemben a Drávától délre eső területek (Szlavónia, „Tótország"), illetve FelsőMagyarország államisággal és önkormányzattal nem rendelkező szláv-sz!ovák népességére alkalmazták.

4

4 A korabeli magyarázatok többnyire a hajdani gótok és a magyarországi szlávok, illetőleg szlavónok és szlovákok rokonításából indultak ki. Ehhez a magyar vagy magyar kötődésű szerzők az „alávetési elmélet "-et is hozzákapcsolták, hiszen a „régi Magyaroknak szokások volt a' Karpathusi bértzektőlfogva egészen a'földközi tengerig meghódított Sláv gyökér hangzattal élő nemzetségeket Tótoknak... mondani... "

4

5 A szláv vagy kettős kötődésű szerzők viszont a fenti elméletet vitatva a „tót" elnevezés magyarázatát összekapcsolták őshonosságuk, számbeli nagyságuk kihangsúlyozásával, vagy pedig azzal, hogy a „Szlovákok vagy Tótok; Magyar ország legrégibb lakosai, is a' néhai hatalmas Morva országnak maradványai". Érdekes viszont, hogy amikor nem a „politikum", hanem a nyelvészet felől közelítettek 196