Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
3. „Történelmi" vagy „történelem nélküli" nemzet? Az európai nemzetek kialakulásával kapcsolatban a hazai szakirodalomban két eltérő állásponttal találkozhatunk. Az elterjedtebb megközelítés szerint a modern nemzetek - bizonyos középkori, kora újkori előzményekre támaszkodva - a 18. század második felétől - végétől kezdtek kiformálódni, hasonlóan a modern nemzeti érzéshez, nemzeti tudathoz és ideológiához. A másik felfogás lényegesen nagyobb súlyt helyez a polgári nemzet feudális előzményeire, a régi és az új elemek kontinuitására. 1 7 A kérdés tehát a szlovákok esetében is az, hogy milyen régi a szlovák nép és nemzet, a „nemzetiségi tudat" és a szlovák államiság? Van-e kontinuitás a mai Szlovákia és Nagymorávia, illetve a feudalizmus kori „nemzetiségi tudat" és a 19. századi nemzeti tudat és ideológia között? A szlovák történetírásban inkább a második felfogás gyökeresedett meg. Julius Botto és 20. századi követői a nemzetet ha nem is örök, de nagyon régi kategóriának tekintik és a szlovák történelmet a nemzettudat mozgásaként ábrázolják. Eközben erőteljesen kiemelik a régi és a 18. század végétől megjelenő új ideológiai elemek és nemzeti tudattartalmak közötti erős, folytonos kapcsolatot. Ha a koncepciójuk úgy kívánja, kiemelnek és felnagyítanak jelentéktelen vagy még nem is létező mozzanatokat, viszont irrelevánsnak tekintenek abba bele nem illő (de egyébként fontos és lényeges) történelmi elemeket nemzet abszolutizálása, annak csupán etnikai és nyelvi meghatározása ... - írta bírálólag a közelmúltban Dusán Kovác - ott merít a nemzettudat vagy a nemzeti küzdelem elemeiből, ahol azok valójában még nem léteztek. " 1 8 A hivatalos szlovák álláspont szerint a szlovák történelem a szlovák nép (etnikum) és a mai állami terület történelmével azonos, az etnikum történetepedig a mai Szlovákia területén az i. sz. 5-6. századtól kezdve megtelepült szláv törzsek történelmével rokonítható. Következésképpen a „szlovák" etnikum - a honfoglaló magyarokat jóval megelőzte - itt „őslakosként" élt. Itt formálódott egységes egésszé, amely nyelvileg, etnikailag, tudatilag egyaránt világosan különbözött a magyaroktól és a német polgárságtól. Jellegzetesen retrospektív, a mai viszonyokat a múltba visszavetítő szemléletről és vizsgálati módszerről van tehát szó. Ennek ismeretében már korántsem meglepő, ha feudalizmus kori térképeken mai népek és települések neveit olvassuk mai államuk keretei között. 1 9 A probléma lényegére tapintott rá R. Chmel amikor azt hangsúlyozta, hogy a szlovákok történetében „nincs még egy olyan közös, de talán éppen ezért neuralgikus pont, mint amilyen a magyarokhoz és a csehekhez fűződő kapcsolat", hiszen „a magyarokhoz való viszony nemcsak nemzeti sorsunkat alakította, hanem a nemzet tudatát is Századokon át főként azzal léteztünk, 191
