Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
államalakulat megteremtésének hivatalos lépését jelzi. Ez utóbbi az egész orosz nemzet eljövendő politikai központjának keletkezési helye volt. ' 6 Andrej Bogoljubszkij és apja, Jurij Dolgorukij politikáját összehasonlítva, Limonov úgy vélte, hogy Andrej és bojárjai bizonyos mértékben Jurij politikájának örökösei voltak. A taktika változatlan maradt - „Szuzdal" csaknem az összes fontos déli konfliktusba beavatkozott. A stratégia változott meg, ti. Kijev elfoglalása Dolgorukij számára alapvető cél volt, Bogoljubszkij és a rosztovi bojárok esetében viszont csak saját hatalmuk megerősítésének eszköze. Ebben állt a politikájuk közötti elvi különbség. 3 7 A krónikás Andrej testvéreinek „Szuzdal"-ból való elűzésével kapcsolatosan azt írta, hogy „ő ezt azért tette, mert az egész szuzdali föld egyeduralkodója akart lenni". Limonov némi módosítással értett egyet vele: nemcsak a „szuzdali földé". Szerinte Andrej fejedelem minden politikai törekvése, minden diplomáciai és katonai erőfeszítése a feudális anarchia leküzdésére irányult. Ebben északkelet anyagi erejére és az egyeduralom új ideológiai elvére támaszkodott. Az utóbbi nemcsak megfogalmazódott, hanem meg is valósult. Vlagyimir Szvjatoszlavics kijevi nagyfejedelem (980-1015) idejétől Rusz nem ismert ilyen jelenséget. A 12. században, a feudális széttagoltság időszakában egy politikai értelemben ilyen erős személyiség grandiózusnak tűnt. Mielőtt azonban a szerző teljesen elragadtatta volna magát - a fenti gondolatmenet erre enged következtetni -, sikerült visszatérnie a valóság talajára: az egyeduralkodó fejedelem a feudális belháború időszakában nonszensz, méghozzá veszélyes, amely az ilyen eszme szerzőjének vagy képviselőjének politikai bukásához, sőt fizikai értelemben vett elpusztításához vezethet. Andrej Bogoljubszkij politikájának kudarca, mint ahogyan az 1174. évi összeesküvés is, törvényszerű volt. 3 8 A fejedelem erőszakos halálának okát Limonov Bogoljubszkij politikájának általános válságában látta, s könyvének az összeesküvést elemző részében ismételten túlértékelte a fejedelem jelentőségét. Véleménye szerint 1174 sötét júniusi éjszakáján igen tehetséges államférfit öltek meg, aki sok évtizeddel, ha ugyan nem évszázaddal előzte meg kortársait az „egyeduralkodó" doktrínájának megalkotásában, és aki a moszkvai nagyfejedelmek számtalan nemzedékének ideáljává vált. A feudális széttagoltság korának politikai horizontjáról a régi Rusz, de lehet, hogy a középkori Európa egyik legfénylőbb csillaga tűnt el. 3 9 A szovjet történészek nézeteinek kronologikus áttekintése után szükségesnek látunk tematikus megközelítést is. Egyes kérdéseket tisztázó szándékkal fogunk tárgyalni, míg másokat a szakirodalomban kialakult, nem egyszer éles vita miatt említünk meg. Közülük az első az „egyesítés" prob- lematikája. A szovjet kutatók több munkájukban azt a véleményt fejtették ki, hogy már a 12. század második felében és a 13. század első évtizedeiben a 178
