Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

mélyiség volt. Hatalmának növelése érdekében saját fejedelemségét „zord és szeszélyes gazda"-ként irányította, és beavatkozott a többi orosz terület ügyeibe. Azonban kül- és belpolitikája sikertelen maradt. Cselekedeteit jelleme és a társadalmi környezet is befolyásolta.

2 Azonban mi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy Kljucsevszkij értékelését axiómaként kezeljük, mert a kiváló polgári történész esetenként a kelleténél sötétebb szemüvegen át vizsgálta a vlagyimiri uralkodó tevékenységét. A szovjet historiográfia tanulmányozását több tényező is nehezíti. Ezek közül az egyik az, hogy a szovjet történészeket általában nem lehet olyan egyértelműen meghatározható irányzatokhoz sorolni, mint az 1917 előtti orosz történetírókat, bár egyes kérdéskörök esetében kétségkívül kimutathatók „táborok", csoportosulások. A másik problémát a kronológiai határok meghúzása jelenti. Mivel a szovjet történettudomány önmagát mint marxista-leninista történetfilozófián, tehát történelmi materializmuson alapuló történettudományt definiálta

1, fennállásának időszaka az 1930-as évektől az 1980-as évek végéig, ill. az 1990-es évek elejéig számítható. Tanulmányunkban ezért csak a fenti korszakban kiadott műveket vizsgáljuk. Az utóbbiak természetesen a Szovjetunióban jelentek meg, vagyis a szovjet történettudományt a fenti állam történészeinek tevékenységével azonosítjuk. Ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy jelen dolgozatnak elsődleges célja nem a szovjet történettudomány bírálata. Ez viszont egyáltalán nem jelenti az ismertetésre kerülő nézetekkel való egyetértést. Andrej Bogoljubszkij értékelésében a szovjet történettudomány képviselői között, mint látni fogjuk, nem alakult ki éles szembenállás. Ez eltérést jelent az orosz historiográfiához képest. Ráadásul a szovjet történészek számos esetben leginkább csak a tények ismertetésére szorítkoztak, vagy rövid és egybehangzó értékelést adtak. Számunkra azonban például annak ismételgetése, hogy Andrej Bogoljubszkij uralkodása idején a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség megerősödött, különösebb jelentőséggel nem bír. Következésképpen csak az általunk legjellegzetesebbnek tartott nézetek bemutatására kerül sor. A bolsevik hatalomátvétel utáni években a történettudomány, különösen az a része, amely az óorosz korszakkal foglalkozott, még jelentős mértékben a korábbi nézeteket képviselte., A marxistának nevezhető történészek az 1920-as evekben elsősorban Oroszország 19-20. századi történelmét tanulmányozták. Ebben az évtizedben a Kijevi Rusz történetének kutatása a szovjet történészek részéről éppen csak elkezdődött. A szakemberek egy része még egyáltalán nem alkalmazta a történelmi materializmus módszertanát, és gyakran keverte azt a gazdasági materializmussal.

4 A legjobb példa erre „a szovjet történettudomány atyja", M. Ny. Pokrovszkij, akit B. D. Grekov, a század első felének és közepének nagy tekintélyű kutatója kemé170