Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

székhelyre, az ezred ottani raktárainak őrzésére. A honvédelmi miniszter parancsa értelmében október 31-én az ezrednél megszűnt a váll-lapok viselése. November 1-én megkezdődött az ezred körkörös védelmi tervének a kidolgozása. A jelentést készítők tudni vélték, hogy a községben listát állítottak össze a kivégzendőkről, s ezen a korábbi párt és tanácsi és termelőszövetkezet vezetőinek neve mellett az ezredparancsnok és több tiszt neve is szerepelt.

2

1 Ez a lista eddigi ismereteink szerint csak az ezred jelentésében fordul elő. Más forrás nem említi. A nap folyamán megjelent a laktanyában Peres Sándor mérnök hadnagy, és azzal a felkiáltással, hogy „mit keresnek még itt a Sztálinista és Rákosista tisztek," követelte a forradalmi katonatanács összehívását, és a volt politikai apparátus tagjainak letartóztatását. Novemben 4-ig forrásunk semmiféle eseményt nem örökített meg. „Továbbfolytattuk a közbiztonsági járőrözést a faluban - idézte fel a hadműveleti tiszt, aki a nemzetőrség egyik irányítója is volt. Vigyáztunk a rendre. Szovjet harckocsik is vonultak át a falun. Hogy mikor arra nem emlékszem. Medvegy Miska ment eléjük, mert megtudtuk, hogy a civilek meg akarják támadni az oroszokat. Ebből pedig semmi jó nem jött volna ki a falu, de elsősorban a támadásban résztvevők számára. Medvegy százados jól beszélt oroszul, hiszen kint végzett, hadmérnök volt. Ö beszélt velük. Hogy mit azt nem tudom pontosan, de az értelme az volt, hogy vonuljanak át gyorsan, akkor elkerülhető az összetűzés. El is mentek. Éjjel aztán ébresztenek engem, hogy egy súlyosan sebesült polgári személyt kell kórházba szállítani. Azért jöttek hozzám, mert, a kijárási tilalom miatt a mentő nem jött ki Egerből, nekem pedig volt egy második világháborús orosz kis GAZ szolgálati kocsim. A sebesült nagyon rossz állapotban volt. Állítólag nekiment az egyik szovjet tanknak. Fel akarta borítani. Verpelét híres bortermő terület. Október a szüret ideje. Nem kizárt, hogy a murci adta a tanácsot a támadónak. Kérdeztem az egyik katonámat, akit jól ismertem, mert a futballcsapat kapusa volt, bejön-e velem Egerbe. Azt mondta, be. Akkor fogd a géppisztolyt meg néhány gránátot és gyerünk. Elmentünk az emberért, és a sógorával együtt felvettük. Elindultunk. Szalók után a Kápolna környékén, a nagy kanyarnál harckocsik nyomait vettem észre. Rövidesen bele is futottunk egy orosz harckocsi egységbe. Megállítottak bennünket. Én nem tudtam oroszul, ezért kézzel-lábbal próbáltam magyarázni, hogy beteget viszek kórházba, de a szovjet százados nem akart engedni. A tankok sakktáblaszerűen zárták el az utat, csak közöttük szlalomozva lehetett volna továbbmenni. Ez reménytelen volt. Azt ajánlottam a századosnak, hogy cseréljünk embert. Az én egyik katonám itt marad, ő pedig elküldi velem az egyik emberét, és, majd ha visszajövünk, kicseréljük őket. Ebbe ö nem ment bele, illetve csak úgy, hogy én hagyjam ott az egyik emberemet, de ő nem küld velem senkit. Eb163