Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

„Szállítottunk élelmiszert Pestre - idézte emlékeit a jelentést olvasva a törzsfőnök. Összeszedtük a faluban és felküldtük. Tulajdonképpen nem is kellett összeszedni, mert mindenki hozta, nekünk csak a szállításról kellett gondoskodnunk. Az egyik pesti útról visszatérve egyik tizedesünk, - a nevére már nem emlékszem - jelentette, hogy egy ávós támadást kísérelt meg ellenük és ő lelőtte. A hírt nagy ovációval fogadták a laktanyában. Az ezredparancsnok azonnal előléptette szakaszvezetővé, bekerült a napiparancsba, amely a szakaszvezetőt példaképül állította az állomány elé. A fordulat után ezt a napiparancsot a parancsnok javaslatára átírtuk. Később ezt számon kérték rajtam. „Én is voltam Pesten élelmet szállítani - mesélte a hadműveleti tiszt. A forradalmi bizottság kihirdette, hogy akinek valamije van a pestiek számára, hozza a tanácsházára. Hoztak is szép számmal, sonkát, szalonnát, kenyeret, Azokat a nagy házi kenyereket, amiket az otthoni kemencékben sütöttek. Először a Pióker Laci volt Pesten három teherautó élelemmel, katonai kísérettel, azután én. Szintén három katonai teherautóval és egy civil fakarusszal. Én a civil kocsiban ültem a sofőr mellett, minket követtek a többiek. Felértünk a Baross térre, a Keleti elé. Sajnos ott olyat láttam, amit nem vártam a felkelőktől. Egy katonaruhás férfi, valószínűleg AVO-s volt lábánál fogva egy teherautó után kötve, és ott húzták a téren körbe, körbe. Nagyon megbot-. ránkoztatott a dolog, pedig szimpatizáltam a felkelőkkel. Két géppisztolyos, viharkabátos felkelő minket is megállított, levetették a csillagot a sapkáról, és a váll-lapot is a rangjelző csillagokkal, aztán lefegyvereztek. Ez megint felháborított, hiszen velük voltunk, nekik vittük az élelmet, de nem volt mese, elvették a pisztolyomat és a katonák fegyvereit. Csak egy pár kézigránátom maradt, mert azt eldugtam. Az egyik viharkabátos felült előre a sárhányóra, és azt mondta, majd ő elvezet oda, ahová az élelmet kell vinni. Azt hiszem a Korányi kórházban voltunk, ott pakoltunk le az élelem egy részét, azután a felkelők főhadiszállására vittük, ami a kocsin maradt. Hogy ez hol volt, arra már nem emlékszem, ők mondták hogy ez a főhadiszállás. Az úton hazafelé nem volt semmi baj. Nem tartóztattak fel bennünket, csapatmozgásokat sem észleltünk. Hazaérve számomra megint elcsendesedett minden. A T tiszt is volt Pesten. „Bár én november 4-e után - mesélte. Azért emlékszem, mert már kétnyelvű igazolványunk volt, és az orosz parancsnok is aláírta. Egy honvédségi Csepellel mentünk. Stimecz őrmester volt a kísérőm. Verpeléten és Kisnánán vettünk fel egy-egy fél kocsi élelmet. Volt abban hús, bab, krumpli, meg minden, amit nélkülözni tudtak. Bor is. Civilek is jöttek a községből. Budapesten a Korányi Kórházban akartuk leadni az élelmet, de ott már nem fogadták. Azt mondták, hogy ott már annyi élelem, van, hogy nem tudják hova tenni. Mi meg mit csináljunk ezzel, vissza csak nem visszük, úgy döntöttünk, hogy kiosztjuk a lakosságnak. Megálltunk a Móricz 161