Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
el a riadót, azonnal jön. Az alakulat megkezdte a riadó végrehajtását. Élesre málháztunk. Jött az ezred pk. az ezred besorolt a telephelyre és menetre kész volt. Ez volt az utolsó parancs. A tisztek pisztolyában éles lőszer, a harckocsikban úgyszintén. Aztán vártunk. Indulási parancs nem jött, így helyben maradtunk." Október 23-án jöttem vissza Pestről - idézi emlékeit a T tiszt. Budapesti származású vagyok, rokonaim ismerőseim mind ott élnek. Ha tehettem, haza utaztam. Előző nap, október 22-én a Móricz Zsigmond körtéren sétálva, azon a környéken laktunk - arra lettem figyelmes, hogy az újságárusok körül hatalmas tömeg verődik össze, és az emberek szinte verekednek az újságért. A Petőfi Kör valamelyik vitájáról volt benne tudósítás. Nekem 23-án reggel kellett szolgálatba lépnem, így az éjszakai vonattal hajnali fél ötkor érkeztem Verpelétre. Egész nap rendesen ment a munka. A Pestről később érkezett tisztek már felháborodott tömegről számoltak be, de különösebbet nem tudtunk. 24-én hajnalban helyeztek bennünket riadókészültségbe. A ki értesítők, - akkor még gyalog jártak - kijöttek, a tiszti állomány bevonult a szolgálati helyére. A katonák előkészítették a harci technikát, és megkezdték a bemálházást. Felkészültek a menetre. Az alakulatnak három óra alatt kellett elérni a harckészültséget. Akkor két óra 25 perc alatt teljesítettük. A parancsnok összehívta a tiszti állományt a parancsnoki épület elé, és eligazítást tartott. Akkor rendelte el, hogy minden tiszt köteles a géppisztolyát is magához venni. Abban az időben nekünk nem volt kiadva a géppisztoly, csak oldalfegyver, azaz pisztoly volt nálunk. Felvettük a géppisztolyainkat és a parancs szerint éles lőszert táraztunk. Egyelőre vártunk, mert más parancs, menetparancs nem érkezett. A zászlóaljak besorolási rendben álltak az alakuló téren. Parancs azonban nem jött. Még a riadókörlet elfoglalására sem. így hát maradtunk a laktanyában. Ezekre az órákra a törzsfőnök másképpen emlékezik. „Október 24-én hajnalban helyeztek harckészültségbe bennünket. Behívtuk a tiszteket, de úgy emlékszem, hogy a technikát nem készítettük elő. Arra emlékszem, hogy hallgattuk a rádiót, és a rádióból lövöldözést lehetett hallani. Az ezredparancsnok által tartott eligazítást nem tudom pontosan felidézni. Arra sem emlékszem, hogy a Pestre vonulás szóba került volna. A riadókor szükséges munkák maradéktalan elvégzésére, a riadókörletbe való kivonulás pontos előkészítésére hívta fel a figyelmet. Arra is emlékszem, hogy ez alatt beszélgettek az emberek. Beszélgettek, és ugyanúgy éreztek, mint én, vagyis hogy valami változás szükséges, de ugyanakkor arra is határozottan emlékszem, hogy az ezredparancsnok kijelentette, az ezredet együtt kell tartani, fegyvert nem adunk ki. Az ezred tehát maradt és várt. A honvédelmi minisztériummal kapcsolatot létesíteni szinte lehetetlen volt, ha mégis felvették a telefont, mindig az a 157
