Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
XIX. század első felében pedig a természetes szaporodás befolyásolta. A reformkor nagy lendületű lélekszámnövekedése a polgári átalakulásra is hatással volt. Nemzetiségi hovatartozás A Mohács utáni török terjeszkedés és a nyomában járó pusztítás a Kárpát-medcncén belül elsősorban a színmagyar lakosságú területeket érintette, tőlük követelve a legnagyobb véráldozatokat. Az ország közepe a XVII. század végére jórészt elnéptelenedett, településszerkezete átalakult. A XVIII. században a népesedési ür megszűnt, de az ország nemzetiségi összetétele alapvetően megváltozott. A nemzetiségek nagyarányú térfoglalása azt eredményezte, hogy a magyarság saját hazájában kisebbségbe szorult, és a nemzetiségi probléma hosszú távon a legfontosabb politikai kérdések egyikévé vált. A hódoltság peremvidékén elhelyezkedő Gyöngyöst a törökök gazdagsága miatt szultáni, khász várossá nyilvánították, ami a szpáhi birtokoknál kedvezőbb adózási feltételeket jelentett és a portyázásokkal szemben fokozottabb védettséget biztosított. Jórészt ezen körülményeknek köszönhető, hogy a város középkori eredetű magyar lakossága nem hagyta el otthonát, kontinuitása megmaradt. Éppen ezért az idegen nemzetiségűek oppidumban való megtelepülése mindvégig szórványos jelenség maradt és össznépességen belüli arányuk nem érte el a 10%-ot. Az 1715-20. évi országos összeírás nem tudott arról, hogy a városban magyarokon kívül más nemzetiségűek is élnének, így a jelölésükre szolgáló rovatokat rendre üresen hagyta. 2 5 A híradás azonban nyilvánvalóan téves, hisz Gyöngyösnek ekkor zsidó, szlovák és görög lakói is voltak. A zsidóság jelenléte a város társadalmában már a XV. századtól bizonyítható. 2 6 Időleges letelepedésükről a hódoltság alatt is tudunk. A XVII. század második felében budai és gyöngyösi kereskedő zsidók között üzleti kapcsolatok szövődtek. 2 7 Az oppidumban való végleges meggyökeresedésük csak a felszabadító háborút követő évtizedekre tehető. A jórészt házaló kereskedéssel foglalkozó zsidók 1724-ben már zsinagógát is építettek, ami növekvő létszámukat és anyagi erejüket mutatja. A tanács és a földesurak zsidósághoz való viszonya ellentmondásos volt. Hol a kiűzetésüket szorgalmazták, hol kedvezményekkel látták el őket. A XVIII. század végétől gazdasági szerepük megerősödött, társadalmi súlyuk megnőtt. A reformkorban számuk látványosan emelkedett. 1825-ben 308, 1835-ben 429, 1845-ben 925, 1855-ben pedig 1085 gyöngyösi zsidóról adnak hírt forrásaink. 2 8 Össznépességen belüli arányuk 1825-ben még a 2,5%-ot sem érte el, 1855-ben azonban a városlakó polgárságnak már közel 7%-át adták. Egy 1835-ös ösz126
