Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

oppidum a török korban sem pusztult el, bár lakói a császári és szultáni hadak elől időnként menekülni kényszerültek. A veszély elmúltával azonban rendre visszatértek házaikba, folytatva mindennapi munkájukat. A korban még bizonyos bevándorlással is számolhatunk a város életében. Mindenekelőtt felvidéki szlovák evangélikusok települtek be. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy gyakori volt a városból való elvándorlás is. A XVI-XII. században ennek ellenére Gyöngyös egyike volt azon kevés hódoltsági mezővárosnak, melyek népességük egy jelentős részét megtartották és a XVIII. századot nem lakóhelyük újjáépítésével kellett kezdeniük. Arra a kérdésre, hogy hányan laktak a városban a hódoltság végén, nem könnyű választ adni. A Szent Bertalan plébániatemplomban vezetett keresztelési anyakönyv bejegyzései alapján Szakály 5200-9000 főre tette az oppidum össznépességet a XVII. század második felében.

2 Meglátásunk szerint azonban a becslés felső határa túlzottnak tekinthető. Annál inkább így van ez, mivel ekkora lélekszámot Gyöngyös csak II. József idején tartott nyilván.

3 Úgy véljük, hogy az 5200-as népességszám is korrekcióra szorul. Ez a számítás ugyanis az anyakönyvből kikövetkeztetett 3500 katolikus mellett 1700 református lakost feltételez a városban. A reformátusok ilyen magas számára - források híján - erőteljes politikai akcióikból következtetett. Össznépességen belüli arányuk azonban nem valószínű, hogy ilyen ma- * gas volt. A XVIII. század végén és a XIX. század első felében a kálvinisták és lutheránusok együttes száma nem érte el a város egész lakosságának 2,5%-át.

4 A hódoltság után, amikor a népesség erőteljesen nőtt elképzelhetetlen, hogy a protestánsok száma töredékére esett volna vissza. Annál inkább így van ez, mivel elvándorlásukról egyetlen forrás sem beszél. Ervelésünket közvetett módon alátámaszthatja az a tény is, hogy az 1640 táján betelepült evangélikus szlovákok rövidesen áttértek a katolikus hitre, amely bizonyára nem következett volna be, ha az oppidumban nagy számú protestáns közösséget találnak. Úgy gondoljuk, hogy a reformátusok és evangélikusok össznépességen belüli aránya 5%, azaz 170 fő lehetett. Ezek szerint a török kiűzését közvetlenül megelőző időben Gyöngyös lakossága nem volt több 3600-3700 főnél. Igazolhatja fenti gondolatmenetünket a hódoltság után, 1696-ban készült adóösszeírás is, mely 308 nem nemes háztartást számolt össze a városban. A szakirodalom tanúsága szerint a korban 6-7 személy élt egy háztartásban. Az összeírás által felölet lakosságot tehát 2200 főben állapíthatjuk meg. A város nemesi társadalmát illetően csak becslésekre szorítkozhatunk. Ennek alapja az 1720. évi országos összeírás, mely 102 nemesi háztatásról tud.

5 Az oppidum hosszú távú népesedési viszonyainak ismeretében úgy véljük, hogy ez a szám negyedszázaddal korábban sem lehetett sokkal alacsonyabb, hisz az általunk vizsgált korban a nemesség össznépességen belüli aránya igen 118