Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben

kozák ezredhez került. 1637-ben már a had írnoka, vagyis kancellárja, 1638-tól a csigirini század parancsnoka lett. Forrásokból ismert, hogy 1644-ben a „latin nyelvben erős" Hmelnyickij Mazarini megbízottjával Varsóban tárgyal a kozákok francia zsoldba szegődtetéséről. Közreműködésével 1800 gyalogos és 800 lovas kozák hajózott francia földre, Gdanskból Calaisba. Dunkerque ostrománál vetették be először a szóbanforgó egységeket. (I. P. Kripjakevics: i.m. 75-76. p.) Hmelnyickij életét 1648-tól kezdődően 1657-ig, haláláig a lengyelellenes küzdelem töltötte ki. 1648-54 között katonai szövetségese a Krími Kánság, 1654-57 között Oroszország volt. Politikai elképzelései mindmáig vitatottak, ill. többféleképpen értelmezhetőek. Ennek illusztrálására: a./ Hmelnyickij a lengyel végekből (kraj) egy önálló, szuverén államot akart szervezni külső támogatással? b./ Hmelnyickij a kétpólusú lengyel-litván államot, a Rzeczpospolitát trialista berendezkedésű állammá kívánta módosítani? c./ Hmelnyickij az 1654-es döntésével, „az egyvallású és egy vérű" Oroszországgal való egyesülés által az orosz alattvalóságot választotta? 28. Aktü, otnoszjascsijeszja k isztoriji Juzsnoj i Zapadnoj Rossziji III. k. Szanktpeterburg, 1861. 278-284. p. Adataink szerint, a közkozák egyéb jövedelmeitől eltekintve — 30 zloty (arany) fizetséget húzott a kincstártól. A 170 ezer zl. említése valósnak tűnik, mivel az 1638. évi ordinációban megállapított 6000 főhöz, kb, ugyanolyan számú sereget verbuválhatott Hmelnyickij. Megjegyezzük, hogy egy lengyel huszár éves zsoldja a 17. században 160-320 zl. között ingadozott. (Jerzy Topolski: Lengyelország története Bp., 1989. 159. p.) 29. Bethlen Imre: Második Rákótzi György ideje Nagyenyed, 1829. 23-24. P30. Uo. 31. Uo. 32. Monumenta Hungáriáé Historica t. XXIV. A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése (Szerk.: Szilágyi Sándor) Bp., 1875. 366. p. 33. Lukinich Imre: II. Rákóczy György és a lengyel királyság (Értekezések a történeti tudományok köréből XXI. k. 4. szám) Bp., 1907. 317. p. jegyzet. 34. Kemény János: i.m. 290. p.: Lukinich Imre: i.m. 305-306. p. 35. Erdélyi országgyűlési emlékek X. k. (Szerk.: Szilágyi Sándor) - EOE Bp., 1884. 443. p.: Kemény János: i.m. 290. p. 36. EOE X. k. 443. p. 37. Ua. 444. p. 38. Ua. 444-445. p. 39. Ua. 445. p. 20