Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben

ügye és pénzügye teljes egészében a respublica kezébe összpontosult —) hogy megértsük IV. Ulászló életének legfőbb vállalkozását mozgató rugóit. Úgy véljük, hogy a nemzetközi törökellenes szövetség életre hívása IV. Ulászlónak alkalmas eszköz lehetett volna arra, hogy a király - respublica viszonyt revideálhassa. A király - nemesség feszítő ellentétét a keresztény - iszlám háború nemzetekfölötti, magasabbrendű céljainak hangoztatásával nemcsak háttérbe szoríthatta volna, de a háború idején meg is törhette volna, a lengyel-litván állam működésének nyilvánvaló zavarait ki is küszöbölhette volna. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a király és a tárgyalásokba bevont bizalmasai az erdélyi követtel szemben megértést mutattak, és figyelmesen hallgatták a Rákóczi megbízottat akkor, amikor az országának veszélyeztetettségéről szónokolt, amikor a török iránti „szimulálás, színlelés" okait magyarázta, amikor a kereszténység „külső védőfalának" szükséges megerősítéséről beszélt, amikor a „Báthory Sigmond és Gábor idejebeli" példákról elmélkedett, amikor Erdély Rzeczpospolitával szembeni igényeit előadta.

4

4 Csakhogy ezek az igények a lengyel elképzelésekhez képest alapvetően különböztek. A bemutatott dokumentumból kiderül, hogy I. Rákóczi György Erdély szerepét egy törökellenes habomban jelentősen túlértékelte, a szövetségesi elkötelezettség árát igen magasra taksálta. Vajon mi vezérelte ebben a szándékában a fejedelmet? A lehetséges válaszok közül nem zárható ki az a variáns sem, hogy az „Öreg" tudatosan, szántszándékkal konstruált egy olyan túlbiztosított szerződést, amely a Rzeczpospolita számára megfizethetetlen, túl drága. Ennek a feltételezésnek van alapja, hiszen gondoljunk arra, hogy az erdélyi fejedelem a lengyel király megkeresését nem utasíthatta vissza, és a koalíció fejében óhajtott kívánságok írásba foglalása pedig a diplomáciai együttműködés további útját egyengette, a véd és dacszövetség megkötése elé elvi akadályt nem gördített. Gyakorlatilag, a Rzeczpospolita erdélyi kapcsolatai másodlagossá váltak 1648 elejére, így az ukrajnai kozákoknak szánt főszerep végérvényesen a Zaporozsjei Hadat illette.

4 A nemzetközi törökellenes háború ügye 1648 májusában, IV. Ulászló halálával végleg zátonyra futott. Erdélyben szinte azonnal a Báthory-hagyomány újraéledt, a politikai gondolkodás homlokterébe a lengyel trón megszerzésének terve nyomult. Ez pedig a török háborúk sorsát a bizonytalanba tolta ki. 17