Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben

Gyulafehérvár-Torda-Kolozsvár-Várad-Székelyhid-Szatmár helységekben fordult meg. 1646. augusztus 14-én délben Váradon az ifjú Rákóczi György - választott erdélyi fejedelem - adott Radziwill herceg tiszteletére, rangjához illő fogadást. A Rákóczi-család levelezésének egyikében a vendéglátás részleteiről is értesülünk. A déli egy órakor érkezett vendégek már kettőkor az asztalnál ültek és nagy kedvvel „az asszuszőlő borát" itták. Nem viselkedett tartózkodóan maga a herceg sem, hiszen a levélbe bekerült egy intim megjegyzés: a herceg „ittas vala, táncola is,..."

3

2 A többszáz kísérő szállásáról, ételéről, italáról, plusz a lovak abrakoltatásáról való gondoskodás nem lehetett egyszerű feladat. Társzekerek sokasága szállította nap mint nap az élelmet pl. a Munkács környéki falvakból.

3

3 Itt, Munkácson augusztus 22-től 29-ig a fényes lakomák és izgalmas vadászatok váltogatták egymást, de a fejedelem és a herceg bizalmas tárgyalásaira is sor került. „Mezőben sátort vonyatván ott lőnek szemben egymással", ott traktáltak „alattomban", (értsd: titokban).

3

4 Rákóczi fejedelem örömmel fogadta IV. Ulászló kezdeményezését, „az hadra való invitatiót" nem utasította vissza, mert - Kemény János szavaival - a fejedelem „természeti szerént is az törököt igen gyűlölő ember vala".

3

5 A támadó-védekező háború előkészítésére, a részletek kimunkálására és pontosítására már 1646 őszén Varsóba érkezett a fejedelmi megbízott. I. Rákóczi György követutasítását olvasva, azonnal szembeszökik, hogy az „Öreg" a Rzeczpospolita belső világában, a király és a respublica hatalmi viszonyaiban pontosan tájékozódott. Többek között ezzel magyarázható utasításának azon pontja, miszerint a követének a „derekasabb dolgokról", vagyis a koalíciót érintő kérdésekről „privata audentia"-t kell kérnie. Ha a király „valamely delegatus által akarná az derék dolgot tractálni" - mondja az instrukció - az csak megbízható, Erdély számára elfogadható személy, lehetőleg „Radczivill herceg" legyen. Meg kell értetni a lengyel királlyal, hogy Erdély IV. Ulászló „kereszténység javára nézendő dicsérendő propositumát" támogatja, annak megvalósításáért — erejétől függően — mindent elkövet. Ám a királynak tudnia kell azt is, hogy az erdélyi lépéseket „a török torkában való lételünk" befolyásolja, tehát „hazánk (Erdély G. S.) veszedelme nélkül", azaz Erdély megvédelmezésének, megőrzésének garantálása mellett, vállalja az együttműködést.

3

6 Soha nem szabad megfeledkezni az óvatosságról, - jön az újabb utasítás — mert „még in pendenti (függőben) lévén a dolog", mert még a confoederatio melletti döntés nem született meg, mert a conjunctiora való kezdeményezés nem Erdélytől indult, mert ha mások nyugodtan „zergelődnek is", a veszedelem „szegény hazánkat" sújthatja először. Az „Öreg Rákóczi" a forgatókönyvet két változatban dolgozta ki. Az első variáns akkor alkalmazandó, ha a király elképzelését a respublica elutasítja, „a török elleni offensivum-ot" nem engedélyezi. Ebben az esetben érdemi tárgyalásokra nem is kerülhet sor, ellenben fejedelmi „vékony taná14