Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben
A rangidős közöttük a csernyigovi Szvjatoszlav Vszevolodovics volt, aki úgy tűnik, - megkapta a parancsnokságot az egész had felett. Szvjatoszlav néhány fejedelmet Visgorodhoz küldött, köztük volt Vszevolod Jurjevics is. Amikor az utóbbiak csapataikkal odaérkeztek a városhoz, Msztyiszlav Rosztyiszlavics rájuk támadt. Látva, hogy íjászai összekeveredtek az ellenséges katonákkal, Msztyiszlav követte őket druzsinájával. Viharos összecsapás után szétváltak a küzdő felek. Kevesen estek el, de sok volt a sebesült. Ez után a csata után az „idősebb" fejedelmek is Visgorodhoz vonultak, és mindennap indítottak rohamot. Msztyiszlav Rosztyiszlavics sok katonát vesztett, de nem adta meg magát. Már kilenc hete ostromolták a várost, amikor megjelent a lucki fejedelem. Jaroszlav Izjaszlavics, azonban nem a szövetségeseket akarta megsegíteni, sokkal inkább rangidősségét elismertetni és Kijevet megszerezni. Az Olgovicsok ebbe nem egyeztek bele. Ekkor a lucki uralkodó a Rosztyiszlavicsokkal kezdett tárgyalásokat, akik viszont átengedték neki Kijevet. Jaroszlav Izjaszlavics először Rurikhoz indult Belgorodba. A szövetségesek között az egyik éjszaka az a hír terjedt el, hogy a Rosztyiszlavicsok egyesülnek a halicsiakkal, és megtámadják őket, mire a seregben szörnyű zűrzavar keletkezett. A hajnalt meg sem várva valamennyien elindultak, hogy átkeljenek a Dnyeperen, de sokan megfulladtak. Msztyiszlav látta az általános futást, druzsinájával kitört Visgorodból, és rátámadt az ellenséges táborra, ahol sok foglyot ejtett. 6 7 A kedvezőnek mondható előjelek ellenére az 1173. évi hadjárat csúfos kudarccal végződött. A vereség egyik okát a Rosztyiszlavicsok tevékenységében kell keresni, akik ügyesen taktikáztak, s — ha szükség volt rá - hősiesen harcoltak. Nem egy helyen védekeztek, megnehezítve ezzel az ellenség dolgát. Megkeresték a lehetséges szövetségeseket, és áldozatot is hoztak. A másik ok a Bogoljubszkij által megszervezett koalíció meglehetősen vegyes összetétele volt. A szmolenszkiek akaratuk ellenére vettek részt a hadjáratban, s valószínűleg a novgorodiak sem nagy lelkesedéssel harcoltak, ugyanez vonatkozik a polocki, turovi, pinszki és gorogyeszki fejedelmekre, akiknek mindegy volt, hogy Andrej Bogoljubszkij vagy a Rosztyiszlavicsok győznek-e. A Jurjevicsek sem küzdöttek szívvel-lélekkel bátyjuk érdekeiért, akivel egyáltalán nem voltak jó viszonyban. Különösen így volt ez, amikor látták, hogy a csernyigovi és a volhiniai fejedelem azon vitatkozik, kit illet meg Kijev. Feltételezhető, hogy Bogoljubszkij Kijevet a csernyigovi uralkodónak ígérte. Ha pedig senkinek sem ígérte, akkor e^yik fejedelem sem tudta, ki fogja kihasználni Andrej esetleges győzelmét. 1174-ben a lucki Jaroszlav Izjaszlavics lett a kijevi fejedelem, hatalma azonban jóformán csak az egykori fővárosra korlátozódott, és még ezért is meg kellett küzdenie Szvjatoszlav Vszevolodoviccsal. A Rosztyiszlavicsok viszont ismét felvették a kapcsolatot Bogoljubszkijjal. Azt akarták elérni, hogy segítse Románt Kijev elfoglalásában. Tudták, a vlagyimiri fejedelem őt nem tekinti ellenségnek. Andrej Bogoljubszkij nem utasította el ugyan 147
