Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

Az 1160-1170-es években a vlagyimiri külpolitikai lépések elsősorban Kijev megszerzésére és megtartására irányultak. Az egykori fővárosért folytatott küzdelemmel is összefüggésben volt a Novgorod feletti befolyás biztosításáért vívott harc, melyek ismertetése előtt érdemes megvizsgálni a még mindig a fejedelmek érdeklődésének homlokterében álló Kijev, valamint a Kijevi Fejedelemség helyzetét. 1157 után a kijevi trónért a csernyigovi, volhiniai és szmolenszki fejedelmek folytattak nem egyszer vérre menő küzdelmet. Jurij Dolgorukij halálát követően a kijevi uralkodó Izjaszlav Davidovics, a csernyigovi Szvjatoszlavics-ág rangidős tagja lett, aki azonban 1158-ban vereséget szenvedett Msztyiszlav Izjaszlavics volhiniai fejedelemtől. Msztyiszlav elfoglalta Kijevet, és a trónra nagybátyját, Rosztyiszlav Msztyiszlavicsot (1159—1167) hívta meg. Az új kijevi uralkodó és szövetségese, Szvjatoszlav Olgovics ellen a detronizált Izjaszlav Davidovics szervezkedni kezdett. Végül Rosztyiszlav székhelyét sikerült elfoglalnia, azonban Belgorod ostrománál megsebesült, és hamarosan meg is halt. A kiváló orosz történetíró, Sz. M. Szolovjov Rosztyiszlav Msztyiszlavicsról a következő, meglehetősen pozitív értékelést adta: „Érdekes jelenség volt a Msztyiszlavicsok, sőt az összes régi fejedelem között is. Tisztelte bátyját, Izjaszlavot és nagybátyjait, nem szerette az ellenségeskedést. Amikor rangidős lett nemzetségében, megkövetelte a fiatalabbaktól a tiszteletet, az engedelmességet; megbékéltetésre törekedett; nem sértette meg fiatal rokonait, sőt birtokokat adott nekik"

7 Kétségtelen, hogy Bogoljubszkij ezen unokatestvére a Dnyeper két partján és Oroszország többi részén is sokat fáradozott a zavaros helyzet rendezése, vagy legalább az ellentétek tompítása érdekében. Azonban uralkodása mégis hozzájárult a Kijevi Fejedelemség (itt már csak a Kijevi Nagyfejedelemség egyik utódállamáról van szó) széttagolódásához, s ezáltal Kijev jelentőségének további csökkenéséhez. Annak ugyanis, hogy elfoglalta a nagyfejedelmek egykori trónját, ára volt: Msztyiszlav Izjaszlavics részére át kellett adnia Belgorodot, Torcseszket és Trepolt. Nyilván Rosztyiszlav maga is tisztában volt e lépés követekezményeivel, mert a fenti három várost rövidesen saját fennhatósága alá vonta, ami konfliktushoz vezetett. 1163 körül megegyezés született a kérdésben: Belgorod és Torcseszk ismét, Trepol helyett pedig Kanyev a volhiniai uralkodóé lett.

8 Ezzel Msztyiszlav Izjaszlavicsnak a Kijevi Fejedelemségben megszerzett pozíciója, még akkor is, ha egyik támaszpontja Kijevtől távolabb, délebbre került, változatlanul kedvező volt, melyet Rosztyiszlav Msztyiszlavics halála után (1167) ki is használt, és Vlagyimir Msztyiszlaviccsal, apja egyetlen még élő testvérével szemben könnyedén szerezte, ill. tartotta meg a kijevi trónt.

9 Ugyanakkor Rosztyiszlav Msztyiszlavics fiai apjuk halála után megtartották déli volosztyaikat, ami tovább bonyolította a helyzetet, mivel 1169-től kezdve, mint azt a későbbi136