Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Makai János: A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség külpolitikája a 12. század 60-70-es éveiben

Dolgorukij elsősorban Kijev megszerzésére törekedett, de Novgoroddal kapcsolatos tervei is konfliktusokhoz vezettek. Novgorodi politikáját két aspektusból lehet megközelíteni. Egyrészt az általa adófizetésre kötelezettek számát kívánta a szomszédos állam kárára növelni, másrészt novgorodi befolyása erősítésével az Olgovicsok és a Msztyiszlavicsok pozícióit próbálta gyengíteni. Erős ütőkártya (a szuzdali gabona) volt a kezében, de fiait így is csak egy-egy rövid időszakra sikerült a novgorodi fejedelmi székbe juttatnia. Az a kísérlete pedig, hogy a novgorodi fegyveres erőket bevonja a Kijevért folytatott harcokba, kudarcot vallott. Jurij Dolgorukij látszólag igen sikeres déli politikát folytatott, hiszen háromszor foglalta el Kijevet. Nem ennyire kedvező a kép, ha a körülményeket mérlegeljük. Az Izjaszlav kijevi fejedelemmel vívott háború három nagyobb csatájából kettőt elvesztett. Két alkalommal rövid uralkodás után, csúfosan kellett elmenekülnie a Dnyeper parti városból, harmadjára pedig valószínűleg megmérgezték. A kijevi fejedelem olyan sikeresen verte viszsza a gyakori szuzdali támadásokat, hogy halála idején (1154) Jurijnak éppúgy nemvolt területe Dél-Oroszországban, mint a kijevi trónért folytatott harc kezdetén (1149). A kunokkal valóegyüttműködés Jurij Dolgorukij külpolitikájának szintén alapvető vonása volt. A kunok a 12. század 30-70-es éveiben igen aktívan vettek részt az óorosz belháborúkban, a szuzdali fejedelem Kijevért vívott küzdelme pedig éppen ebben a periódusban zajlott. Jurij több hadjáratban is igénybe vette katonai erőiket. Dolgorukij külpolitikája nem vette eléggé figyelembe ÉszakkeletOroszország érdekeit, sokkal inkább egyéni ambícióit tükrözte. A Szuzdali Fejedelemség további felemelkedéséhez olyan uralkodóra volt szükség, aki nem a kijevi nagyfejedelmi címnek nevezett délibábot kergeti, hanem energiáját a helyi ügyek intézésének szenteli. Ennek az elvárásnak Jurij fia és utódja, Andrej is csak részben felelt meg. Andrej Bogoljubszkij (1157-1174) külpolitikájában három fő irány különíthető el, minthogy arra a Volgai Bolgárországgal, Novgoroddal és Kijevvel folytatott küzdelem volt jellemző. A Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség megerősödését mutatja, hogy mindhárom esetben Bogoljubszkij kezdeményezte a konfliktusokat. Kijev megszerzése már Jurij Dolgorukij politikájának is fő célja volt, azonban Novgorod és a Volgai Bolgárország elleni olyan mértékű agresszív fellépésre, mint amilyen az 1160-1170-es éveket jellemezte, 1157 előtt nem került sor. A XII. sz. 60-as éveitől kezdve a vlagyimiri uralkodók egy sor hadjáratot indítottak a volgai bolgárok ellen. Ezek oka egyrészt a volgai kereskedelmi út biztonságának megteremtésére irányuló törekvés,

1 másrészt a két szomszédos állam terjeszkedése volt. A Volgai Bolgárország a XII. században jelentős érdeklődést mutatott azon törzsek iránt, amelyek a Fehértótól nyugaton a Pecsoráig, keleten pedig az Obig terjedő hatalmas térséget 134