Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Nagy József: A Gömbös-féle telepítési törvény előzményei
hogy mindenkinek meg legyen a részes kukoricaföldje és aratást kapjon." 1 6 Az ilyen telepítés azonban legfeljebb a környező uradalmaknak jelenthetett még jobban kizsákmányolható olcsó munkaerőt, de nem változtatott semmit az egészségtelen földbirtokmegoszláson, nem tette tulajdonossá a falusi szegénység töredékét sem. A juttatandó tulajdon formája ugyancsak fontos kérdése volt az értekezletnek. Tulajdonul kapják-e a földet a telepesek, vagy bérletbe, esetleg örökbérletbe. Bár ez utóbbi lehetőség több felszólalásban felmerült, alapvetően nem nyerte meg a résztvevők tetszését. A többség úgy ítélte meg, hogy ebben a kérdésben nem szabad merev álláspontra helyezkedni, s a juttatás formáját konkrét esetek alapján kell eldönteni. A gazdasági válság körülményei között nehezen volt elképzelhető, hogy egy telepítésre váró szegényparaszt akár csak jelentős összegű törlesztést is magára vállaljon. Optimális megoldásként marad tehát a földbérlet. A korábbi földreformból a kérdés odaadó szakemberei azt a következtetést vonták le, hogy olyan megoldást kell keresni, mely lehetővé teszi, hogy a telepes évi törlesztése ne legyen több, mint amennyi a család fenntartásához szükségesek levonása után fennmarad. Ennek megfelelően az évi szolgáltatást a nyershozam bizonyos hányadában kellene megállapítani. Jó termés esetén többet, rossz termés esetén kevesebbet fizetne a bérlő. Kerék Mihály előadásában mindehhez hozzátette: "Elvi követelmény legyen azonban, hogy a telepes azt a birtokot amelybe beültetik, tulajdonul meg is szerezhesse. Az ország legtöbb vidékén a földmívelő nép szívesen bérel a falu határában vagy a közvetlen szomszédságban, ha erre alkalma nyílik, messze vidékre azonban nem hajlandó bérlőnek elmenni, csak akkor, ha örökföldet szerezhet." 1 7 Fontosnak tartotta azt is, hogy a telepesek komoly állami támogatásban részesüljenek. Az állami támogatás elengedhetetlen volt, mert különösen 1933-ban a mezőgazdasági terményárak mélypontján parcellázás, vagy telepítés másként elképzelhetetlen volt. Ennek ellenére az agrárpolitikusok többségének a véleménye szerint a telepítést nemcsak szociális, hanem gazdasági okokból is meg kellett tenni. Adatokkal bizonyították, hogy a válsághelyzetben a nagyüzem vagy kénytelen egyre inkább külterjesen gazdálkodni, s lehet, hogy akkor a válságot átvészeli, de munkásainak egyrészét elbocsájtja, vagy korszerűsít, de akkor ki van téve az eladósodás, az árverés veszélyének. A paraszti kisgazdaságok viszont sok esetben rugalmasabbak, mert minimális pénzbevétel mellett is megélnek és jobban, gyorsabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez is. 1932-ben pl. a mezőgazdasági kivitel 26 %-a állati termék, 32 %-a szántóföldi termék, 41 %-a kerti és egyéb kistermék, s élvezeti cikk volt. 1 8 Az exportra kerülő zöldség, gyümölcs, tojás, aprójószág zömét valóban a kisparaszti gazdaságokban állították elő. Az volt a vélemény tehát, hogy a telepítésnél el92
