Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Suba István: Egy meghiúsult törvényhatósági területrendezési javaslat

tosabb előfeltétel a modern, tőkés hitelrendszer kiépítése volt. Az infrastruktúra s a mezőgazdaság tőkés átalakítása, modernizálása mellett a pénzintézeti hálózat kiszélesítése, a tőkeforgás meggyorsulása nélkül a gazdaság, benne elsősorban az ipar fejlesztése elképzelhetetlen. Magyarországon az 1848 előtti évtizedekben a feudális társadalmigazdasági berendezkedés válságával, s a tőkés tendenciák megjelenésével egyidejűleg hiába volt tőkefelhalmozódás a terménykereskedők kezén, a Habsburg-gazdaságpolitika, az elavult ősi törvények és szokások az 1840-es évekig meggátolták a hitelezés, a pénzintézetek létrejöttét. Csak az 1830-as évek második felében megszületett hiteltörvények, s az 1840-es váltótörvény változtatja meg a korábbi helyzetet. A Regulativum

1 1844-es kiadása már a hitelügy kedvező változását jelzi, hiszen a szabályzat kiadására a Habsburg kormányzatot az egymás után születő takarékpénztárak ösztönözték. 1848-49-ig 36-ra emelkedett a takarékpénztárak száma

2, s működött már a hitelintézetek másik fajtája, egy bank is. Az előzmények alapján természetes, hogy az 1848 előtti pénzintézetek nem tudták kielégíteni a tőke iránti egyre növekvő igényt, sőt 1849 után is sokáig alig enyhül a pénztőkehiány. Bár a feudális termelési mód forradalmi felszámolása megteremtette a tőkeáramlás szabadabb feltételeit, sőt lehetőségei is növekedtek a vámok megszüntetése, a jogviszonyok, pénzügyi- gazdasági normák egységesítése, s a "magyar tartományok"-nak az egységes, nagy birodalmi piacba való betagolása révén.

3 Az előnyöknél azonban számosabbak a gátló tényezők. így a centralizált abszolutisztikus hatalom osztrák ipart védő politikája, vagy, a "rebellis tartományok"-ok megbüntetésének a szándéka. Az új hitelintézetek alapításának akadályozása az egyleti törvény érvényesítése révén, vagy a kamat mértékeinek megszabása, s végül az a bizonytalan politikai helyzet, amely visszatartotta a Lajtán túli, de a nyugat-európai tőkéseket is pénzük magyarországi elhelyezésétől. Mindezek okozták, hogy 1860-ra haladja túl az 1848 előttit: Csak a növekvő mezőgazdasági konjunktúra, a kiegyezéshez közeledve a belpolitikai helyzet észrevehető konszolidálódása eredményezi, hogy az 1850-es években jóformán nem alapítanak pénzintézetet Magyarországon. A meglévő néhány takarékpénztár és bank alig hitelez, számuk csupán 1860-as évek második felében a hitelintézetek számának gyors növekedését, a külföldi tőke megjelenését, a betétállományok megtöbbszöröződését. E folyamat a kiegyezést követően felgyorsulva az 1870-es évek elejének krízise után elvezet a modern, széles körű tőkés hitelrendszer kialakulásához. 58