Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Suba István: Egy meghiúsult törvényhatósági területrendezési javaslat

Szolnok 4 %-át, Árva 15 %-át, Zaránd vármegye pedig 17 %-áí költi el.

1

2 Továbbá Bács-Bodrog vármegye összes közigazgatási költségének fedezésére a területén fizetett évi összes egyenes államadónak 18-ad részét; Heves-KülsőSzolnok 13-ad részét; Zólyom 6, Torna és Árva vármegyék pedig 1/3 részét kénytelenek igénybe venni.

1

3 Ennek következtében az évi közigazgatási költségekből — ismét csak a szélsőségekre figyelve ~ egy főre Pest-Pilis-Solt vármegyében 26,5 krajcár, Nyitrában 30 1/3, Esztergomban 65 3/4, Torna vármegyében pedig 86 1/2 krajcár esik.

1

4 Tehát az önadóztatás életbe lépése, ami az önkormányzat alapvető kritériuma, csak úgy valósulhat meg, ha a törvényhatóságok adózó képességének és anyagi erejének aránytalansága megszűnik. A kiutat csakis a hasonló területű és népességű vármegyék alakítása jelentheti. E viszonylag egyszerű megoldás roppant nehézségekbe ütközött. Ahhoz, hogy a magyar közigazgatást racionalizálják, a polgári igényeknek megfelelően átalakítsák, ahhoz kemény politikai csatákat kellett vívni. Igaz ugyan, hogy a Deák párt, majd pedig a Szabadelvű Párt,valamint az ezekkel szembenálló parlamenti ellenzék egy modern nyugati mintájú közigazgatás megteremtését hangsúlyozták, de a gyakorlati megvalósításban már nézeteltérések merültek fel. Ugyanis amíg a Deák párt tagjai az állami centralizációt erősítették volna, addig velük szemben az ellenzék, a negyvennyolcasok, akik magukénak érezték a vármegyei intézményeket, széleskörű önkormányzat mellett foglaltak állást. Ez végülis egyfajta kompromisszumhoz vezetett. Az 1870. LXIl. tc. "A törvényhatóságok rendezéséről" a megyei és törvényhatósági önkormányzatot megnyirbálta ugyan, de nem szüntette meg. Viszont változatlan maradt a megyék területi nagysága, amelynek tarthatatlan voltát már láthattuk. Az Andrássy kormány lemondása után kibontakozó kormányzati válság, az egymást követő rövid életű Lónyay, Szlávy, Bittó illetve Wenckheim kormányok tevékenysége nem tett lehetővé egy "végleges" területrendezést. Nem jelenti azonban, hogy ezen időszak híjával lett volna az ilyen jellegű próbálkozásoknak. Ekkor született meg gr. Szapáry Gyula nevével jelzett törvényjavaslat a közigazgatás területi rendezéséről. Szapáry Szlávy József kormányában (1872. december 5. -- 1874. március 21.) a belügyminiszteri tárcát töltötte be 1873. március 5-től. Gróf Szapáry Gyula a dualizmus korának egyik kimagasló államférfija. (1832. november 1. Pest - 1905. január 20. Abbázia) Pályafutását HevesKülső-Szolnok vármegyében kezdte, ő alapította meg Külső-Szolnok vármegye gazdasági egyesületét 1856-ban, amelynek 1867-ig elnöke volt. 1860-61-ben Heves-Külső-Szolnok vármegye alispánja, 1860-1865-ben Szolnok város képviselője. Az 1865-ös országgyűlésen tagja a 67-es bizottságnak, s az első 42