Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Kaló Ferenc: Visszhangok, kortárs-vélemények Liszt Ferenc oroszországi koncertjeiről
fűződő kapcsolatait, olvasva memoárjában a remek Kossuth-portrét Attila helyett bizonyára Kossuth neve szerepelt volna.) Néhány nappal később (1843 május I.; május 6.) Herzen naplójában is megörökítette élményét. "Az elmúlt héten hallgattam néhányszor Lisztet. Amikor annyit de annyit hallasz előzőleg, isten tudja mit vársz, és gyakran csalódsz -- éppen azért, mert az elvárások túlzottak, teljesíthetetlenek. De az igazi tehetségnek nem árt a népszerűség, a dicsőség... Ilyen Liszt is, akit ha hallgatsz időnként könny szökik a szemedbe. Bámulatraméltóan lenyűgöző talentum." 1 1 vagyis Herzen úgy ítélte meg, hogy Liszt még a felfokozott várakozást is felülmúlta, ami ritkaságszámba megy, s ilyenre csak az igazán nagy művész-egyéniségek képesek. Ugyanezen a napon jegyezte be naplójába azt is, hogy Liszt cigánykoncerten vett részt, s ez elbűvölte, magával ragadta a sikeres művészt. Az 1843 május 6-i naplóbeírás már arról is tanúskodik, hogy Herzen az ünnepélyes fogadások szürke színfalai mögé is nézett, bár ez semmivel sem csökkentette sem Liszt érdlemeit, sem Herzen rajongását. "Liszt fogadása ... kifejezte társadalmunk valódi jellegét, minden éretlenségét... Szomorú voltam. De Liszt kedves és okos". — vallotta meg naplójának a magának tevékenységi teret, hazájának, népének utat kereső Herzen. Az 1842-es, 1843-as hangversenyeken túlmenően Liszt még 1847-ben is tett egy koncert-körutat Oroszországban, pontosabban Kijevben, Odesszában és Jelizavetgradban, vagyis ukrán városokban. Nagy általánosságokban azt mondhatjuk, hogy e koncerteket is kirobbanó siker kísérte, s zenetörténeti tény, hogy ezek a hangversenyek Liszt utolsó fellépései között tarthatók számon, hiszen 1847 után nagyobb nyilvánosság előtt csak kivételes alkalmakkor szerepelt. Az idézett vélemények írói koruk, képzettségük, politikai nézeteik, hovatartozásuk tekintetében igen tarka képet mutatnak. V. Sztaszov, aki a későbbiekben - időnként túlzott egyoldalúsággal - a művészetekre a realista esztétika nézőpontjából tekintett, az első koncertek idején még jogakadémiai hallgató, A Szeröv, éppencsak befejezve tanulmányait ugyanazon intézményben, jogi, belügyi pályán dolgozott; zeneszerzői, zenekritikusi munkássága csak később bontakozott ki. Sz. Sevírjjov professzor szlavofil körökhöz állt közel, illetve a hivatalos népiesség felé sodródott. F. Bulgarin a haladó körökben vitatott publicista, némelyek tudni vélték, hogy a cári rendőrség besúgója. O. Szenkovszkij a S art pour I art művészet szószólója, A Herzen pedig a 40-es évek elején még a szlavofilekkel is tartott kapcsolatot, de az alapvető kérdéseket már a nyugatosok szemszögéből ítélte meg. Zenei műveltségük - legalábbis ekkor még - átlagszintje talán azt is magyarázza, hogy többnyire nem az előadott zeneművek felől közelítettek, inkább Liszt, kétségtelen nem min154
