Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Koncsos Ferenc: Modern mítoszok és társadalmi viszonyok

8 a létezését. Ha nem kérdezünk rá a kijelentés igazságtartalmára, akkor a "semmiről" beszélünk. Ekkor, születik meg a mítoszalkotás lehetősége, ami két mozzanatot foglal magában: először kiemel valamit a meghatározó tényezők rendszeréből, ezt abszolút magyarázd elvvé stilizálja, majd a magyarázatot erkölcsi értékítélettel telíti. Szerkezetéből következően lehetővé válik, hogy a mítosz olyant képviseljen, ami a valóságban nem létezik, arra ad módot, hogy a "semmit" létezővé tegye. A mítosz paradoxona ebből következően az, hogy "a mítosz addig mítosz, míg nem tartják annak (igazságértéket feltételeznek róla), s amikor mítosznak tudják, akkar megszűnik mítosznak lenni, mítoszként funkcionálni."' ' Ha a filozófia is a mítoszra jellemző nyelvhasználatra alapoz, azaz a filozófia nem foglalkozik az ontológiával, akkor elmélet helyett pszeudobeszéddé válik, kijelentései sem nem igazak, sem nem hamisak, egyszerűen nincs igazságértékük. "Egyáltalán megszűnt a nyelv deskriptív funkciója, hogy egyedül a hangulati-kifejező I 7 funkciót engedje érvényesülni."

1 ^ A hetvenes évek második felétől nem véletlenül tapasztalható a magyar marxista filozófiában újra erőteljesebben az ontológia felé fordulás. Felvetődött az igény, hogy a szocialista társadalom ontológiáját ki kell dolgozni. A sztálini típusú "szocialista" rendszerek vizsgálata mind elméleti, mind gyakorlati szempontból nagy jelentőségű. A magyar filozófiai életben — tudomásunk szerint — elsőként Szilágyi Imre tett kísérletet a sztalinista rendszerek ontikus alapjának feltárására. Álláspontja a mítoszok mint hamis tudati konstrukciók újrateremtődésére is magyarázattal szolgál, ezért koncepcióját röviden ismertetjük.' ^ Az eddig szocialistának nevezett társadalmakban a konkrét társadalmi lét alapja nem egyéb, mint a társadalom majdnem egészélíen államosított tulajdonviszonyainak egyik változata. Következésképpen ezeknek az államosított termelési viszonyoknak az összességén, mint adott alapon nyugszik az ideológiai, egyáltalán a "szubjektív faktor" a maga intézményeivel együtt. A társadalom ontikus alapjának az államra jellemző szempontok szerinti vizsgálata alapján az eddigi "szocialista" forradalmak nem "a társadalomhoz" vezettek el, hanem a tőle elidegenedett ideologikus hatalom szférájába, az államba, amely a társadalomtól, különvált (elidegenedett) közhatalom, illuzórikus közösség, erőszakszervezettel rendelkező intézmény, imaginárius élet. Ontológiailag tehát az államosításkor minden, tulajdon, oktatás, kultúra, filozófia, etika, még a vallás is, egy imaginárius szférába került, olyan mértékben, amilyenben azt az államforma és annak típusa bekebelezte. Ettől kezdve minden viszonylagosan független társadalomontológiai színtér működési mechanizmusát a mindenkori vezetők