Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása
- 74 lepusztulási felszín, majd a fiatalabb pliocén felszín képződése elpusztította, ezért északon nincs közbülső lépcső, csak 1/1 és 1/2 típusé peremlej tőkkel találkozunk. A déli irányba kiékülő 52,5 fokos átlagos dőlésű és 335 fokos dőlési irányé rétegek szükségszerűen az alátámasztás elvesztése következtében dél felé leszakadoznak az agyagpala területek irányába. Ez a folyamat rövid szakaszokon meredek falakat alakított ki (6. fénykép). Az alacsonyabb környezet felé kiékülő fokozatosan alátmasztásukat elvesztő kőzetrétegek szükségszerűen kialakítják a leszakadásos függőlege s falú sziklaszirteke t nemcsak a Központi-Bükk peremén, hanem a Kis-fennsík hasonló képződményeinél is. Pl. a Kapu-bérc fordított helyzetű, de hasonló szerkezetű képződmény. A hegységszerkezet délen meredek, helyenként függőleges formákat eredményezett (4. ábra), a bükki kövek sorozatát. Északon szintén meredek, önmagukkal párhuzamosan hátráló lejtők alakították ki a denudációs lépcsőt a két lepusztulási felszín között (7. fénykép). Itt a fonnák nagy vonásokban egységesek, a lejtőket azonban felszabdalták az eróziósán bevésett, majd kőfolyásokkal tovább pusztuló, rendkívül tagolt, keskeny szűk völgyek, "kőíolyásos csatornák". Az északi oldal lejtői élénk, fiatalos formákban gazdagok. Ez az Ény-i hegységrész erős felboltozódását és a gyorsütemű, nagyméretű lepusztulását bizonyítja. E lepusztulási folyamat iránya a fejlődés későbbi szakaszában váltott át a déliből északire. Mind sz északi, mind a déli oldalon j elentős krioplanáció s folyamatok játszódtak le a pleisztocénben és szerényebb formákban még ma is. Ezek hatására a pedimentációs tereplépcsők pereme egyre inkább hátrált, eltávolodott az agyagpala-mészkő kőzethatártól (400—600 mes hátrálás). Az erő© kőzetaprózódás, krioplanáció a lejtőkből kiemelkedő kőzettömböket, bástyákat, tornyokat, mindjobban elkülöníteni, majd alátámasztásukat veszítve ledönteni, feldarabolja. A krioplanációs folyamatok. szempont jából f szerényebb közetminőségi különbségek és rétegtani változáso k is jelentősek. Ezek a különbségek határozzák meg az északi oldalon gyakori kőcsatornák. kőfolyások, délen az erősebben hátráló mészkőfal részletek helyét. Az említett folyamatok tagolták és részben még ma is tagolják az egykor egységesebb kőzetleszakadásos sziklafalakat. A sziklafalak tagolásában jóval kisebb szerepet kap egy-egy barlang vagy barlangkürtő, amely s sziklafalak hátrálásakor feltáródik. A sz ik lafal ak hátráló folyamatai tirpák jel, nyitják meg a kőzetekben rejtőző üregeket.
