Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/6. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Budai László: Egyszerű hőöszzegmérés
- 613 boreális jellegű, erősen elárasztott, alacsony ingoványos láp, urn 1 kotló faja a Carex diandra . Az átmeneti lápok a dagadólápok irányába történő szukcesszió korai stádiumát képezik. Az alacsonysásos társulások legelterjedtebb képviselője a Caricetalia fuscae (nigrae) rendhez tartozó Carici-Agrostietum caniria e társulás, amely benövi a vízzel állandóan elárasztott és tőzegláp jellegű mélyedéseket a réteken, valamint a savas, alacsony és átmeneti jellegű tőzeglápokat egész Lengyelországban. Gyakran antropogén, helyettesítő társulás jellege van, amely az extenzív hasznosítás eredményeként jött létre (kaszáló, legelő-rét). A társulás jellegzetes fajai közé tartozik a Carex canescen s és az Agrostis canin a var. stolonifora , valamint a Carex stcllulata . A társulás jelentős előfordulási különbségeket mutat, amelynek alapján (a tipikus formán kívül) két változatot különíthetünk el: a nedvesebb helyeket kodvelő Carex rostrata-val , valamint a szárazsagtűrőbb Carex panicea-val. A sík-, eutrofikus, nedves láprétek csonortját (Caricetalis davallianae rendhez tartozó) Közép-Lengyelországban a Caricetum davallianae társulás képviseli, amelyet a Widawka-folyó völgyéből (Herezniak, 1972) Valeriano dioicae '— Caricetum davallian a?. néven ismertetett és Moravec (1966) osztályozása alapján közép-európai alföldi (szubalpin) közösséghez sorolható. Ide tartoznak a termékeny, nedves láprétek, nme.lyukút kaloiumknibunátban dús vizek látják el. Ezek alacsony, tipikusan mészkedvelő növényfajokban gazdag rétek. Rendszerint dominál a Carex davalliana , nedvesebb és mocsarasabb helyeken a Carex dioica . Más fajok közül figyelemreméltóak még: Valeriana dioica, Eriophorum latifolijm, Dactylorhiza majalis, Epipactis palustris, Parnassia palustris, ^arex diandra és egyéb fajúk. Ilyen típusú társulásokban, de szárazab b és erősen deformálódot t formációiban előfordulhat még egy ritka szubatlanti faj, a Carex pulicaris (14. kép), amelynek Lengyelországban van keleti elterjedési határa. Mindamellett a síklápok (ezek Lengyelországban az összes lápterület 89 %-át alkotják) legnagyobb areája a Phragmitetea osztályba tartozó völgyi típusú lápoknak van, amelyek az ország csaknem valamennyi alföldi folyóvölgyében előfordulnak, a Widawka-folyó 100 km-es völgyében is (2., 6. ábra).