Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/6. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Budai László: Egyszerű hőöszzegmérés
- 613 főképpen a csapadékvíz és csak részben a kis mozgásképességé és ásványi anyagokban szegény talajvíz látja el. Ebből kifolyólag a tápanyagokban szegény, azaz oligotróf, illetve dystróf ökoszisztémák közé tartoznak. Nem úgy a síklápok (forrás) , illetve reofil lápok, amelyek kapcsolatban vannak a mozgékony, ásványi anyagokban gazdag, átfolyó vizekkel, ezek az eutróf, illetve mezotróf társulások közé tartoznak. A síklápok növénytársulásai leginkább a szárazföldi állóvíztárolók, illetve folyóvizi partok menték (Phragmitetea), a mozgékony kiszivárgó és forrásvizek által bőségesen ellátott területeken (Caricetalia davallianae), valamint a kevésbé mozgékony (mezotróf) vizek által ellátott talajokon (Caricetalia fuscae; Scheuchzerio-Caricetea fuscae) találhatók (1. ábra). Átmeneti lápo k — ezek a hydrológiai és trófikuö szempontok alapján n harmadik láptípus (Scheuchzerietalia palustris), amely gyakran a fejlődő dagadólápok regenerációs komplexusában fejlődik ki —, megindítja és megelőzi a tápanyagokban szegény területeken történő dagadóláp képződést (i. kép). Lengyelország a topogén, vagyis olyan lápok térségében fekszik, amelyek fejlődése a terület dombrozati viszonyaihoz kötött. Ezek leggyakrabban a síklápok, amelyek mélyedésekben és folyók völgyeiben fejlődnek ki. A legkedvezőbb feltételeket az ilyen típusú lápok fejlődéséhez a változatos, korai jégkorszaki eredetű és völgyes táj teremti meg, mivel gazdag glaciális viszonyokban, számos lefolyástnlan mélyedéssel, víztartó dombokkal és csatorna típusú tavakkal rendelkezik. Ezeket a tájakat Észak-Lengyelországban találhatjuk meg, az utolsó jégkorszak morénás területein (2. ábra). Ezzel szemben a dagadólápok (ombrogén) fejlődése azokra a területekre korlátozódik, amelyeken az évi csapadék mennyisége a 600—700 mm-t meghaladja . Lengyelország az európai dagadólápok elterjedési határán fekszik. A dagadólápok komplexusai az ország északi részén, az ártereken (főleg a Balti-tenger partján) és a hegyekben (elsciorban a Szudéták (2. kép) és Podkarpacie (Oory Nowotarskie) találhatók mc<j (Pawtowski, Zarzycki 1978). Ugyancsak a hegyekben fordulnak elő az ún. szoligén lápok. Ezek a terepviszonyoktól némileg függetlenül képződnek és a csapadékvizeket használják fel; hasonló módon keletkeznek az atlantikus (óceáni) éghajlatú
