Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

ZAJÁK ETELKA: A VIZUALITAS NÉHÁNY KÉRUÉSE AZ OROSZ SZAKOS TANÁR-KÉPZÉSBEN

- 91 tív lélektani légkört teremt (általa aktívvá tehetjük a nyelvtanulókat a nyelvi anyag megközelítésében, befogadásában, feldolgozásában és elsajátításában, annál is inkább, mert a tanulók nagy része — felfogóképességét tekintve — vizuális beállítottságú). 4) Nagy előny, hogy a vetítés időtartama és tempója a vetítést vezető tanártól függ. Egy képet annyi ideig vetíthetünk, amennyi ideig szükségesnek látszik (nem zavarja meg a hallgatók megfigyelésének alaposságát, mert a kép nem tűnik el gyorsan, mint a televízió és mozgófilm esetében), továbbá annyiszor ismételhetjük a vetítést, ahányszor erre szükség van. Fajtáik szerint a diapozití.vek lehetnek egyszerűe

k (egy tárgyat ábrázolnak) vagy komplexe

k (témaegységet, egész jelenetet ábrázolnak), illetve képsoro

k (összefüggő történetet mutatnak be). A diapozitívek egyes fajtáinak pedagógiai felhasználása függ a feldolgozásra szánt anyag mennyiségétől és minőségétől, a tananyag, illetve a nyelv elsajátításának fokától. Következetesen diapozitívről és nem diafilmről beszéltünk. Helyesebb képenként szétvágni a diafilmet és üveges keretben tárolni (nem karcolódik, a képek más sorrendben is felhasználhatók stb.). Az állófilm pedagógiai hatásfoka megnövekedhet, ha jó magyarázó szöveg kíséri a vetítést (nem jók a feliratos filmek, mert a hallgatók figyelmét magukra vonják a feliratok, a fantáziájukat megbéklyózzák). A szöveget vagy hozzámondja a tanár, vagy magnetofonszalagról játssza le. Jobbára a magnetofon és a diavetítő audiovizuális szemléltető eszközként való felhasználásáról szólunk, de nem gondoljuk azt, hogy kizárólag ezekre lehet építeni a nyelvoktatást. Arról azonban meg vagyunk győződve, hogy a magnetofon és a diavetítő az audiovizuális szemléltetésnek alfája és ómegája, a jelenlegi helyzetben megvalósítható szemléltetésnek alapvető és legeredményesebb eszköze, és a jövő fejlődésének útján sem nélkülözhetjük alkalmazását. Az audiovizuális nyelvoktatás lényege: az egymás után következő képeket a magnetofon mondatai kísérik, a meghallgatás után a hallgatók ismétlik, majd a képek sorához asszociálják a már megtanult mondatokat. A legújabb audiovizuális eszköz, a video sem nélkülözheti ezt az eljárást, mert a videós anyag előkészítésére, majd begyakorlására is ez látszik a legmegfelelőbb módszernek. Amíg azonban ezt a drága berendezést