Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
D. Berencsi Margit: Impresszionista és expresszionista vonások Szabó Lőrinc Fold, erdő, isten című kötetében
vérzi , / hangom a szél dal a é:; a7 < jrükjhjl / nz _éa r;_/emehnbőj nevet a földre . (II.) A fenti idézetek jól mutatják azokat az expresszionista és impresszionista hangulatokat egyesítő rnegszemélyesítéseket, amelyeknek nemcsak magas számbeli arányára figyelhetünk fel, hanem különleges funkeójára is. Nekik köszönhető, Ixigy a természet a kötetben nem mindig díszlet, nem merev dekoráció csupán. Hiszen a környezet igen sokszor aktív szerepet vállal a költővel való kapcsolatban. Az antropomorfizáció által felnagyított jelenségekben elsősorban a mozgás, a változás erősödik fel. De a dinamikus, művészileg ábrázolt világba beleérezzük Szabó Lőrinc szenvedélyes érzékelésének legfinomabb velejáróit, s megismerjük az érzékelésén átszűrt természet- és társadalomszemléletét. A versbeli környezet úgy él, cselekszik, érez, ahogyan a költő. A felületek mögött az ő erősen felfokozott, izgatott lelkiállapota rejtőzik. A megelevenítés, n túlméretezett élet rajza itt tehát több, mint illuziótermő hangulatforrás: az ábrázolt természeti jelenségekben az író belső világára, lelki tájaira ismerünk. Az antropomorfizált környezet ábrázolása sokszor látomásszerű, különösen azokban a versekben, amelyeknek egy részén vagy egészén végigvonul a megszemélyesítés. Az impresszionista hangulati emlék felidézését csendes, hangtalan, álomszerű jelenet teszi lehetővé: a h egy is / elfüggönyözte kék arcát és a nád as / e ldajkálta a síró sz eleket. / Jöt t a sötétség. ..Reszkető keze / megt apo gatta a kunyhóm falát , / nagy árnyakat bontott ki és b em ászott / udv aromr a a ker ítésen át. / ütt megpihent; aztán anyagtalan / testével óvatos an e 1 takart a / az ablakokat, a kei esz le ket, / s hogy megmérgezze csillog ó vizét , / vén kutunkba i s l eereszkedett... / Már félni ke zd tem; de a he gytetőkön / előguru lt a Ho ld ... S ím : a halo11/ fehér fényben fekete biv al yok / ballagtak át a szétfolyó mezőkön . (IV.) A "Föld, erdő, isten" világa sokszor megtelik szubjektív hangulattal, egymásba kuszálódott, érzéki érzetekkel. Észrevehetően megszaporodnak a kötetben a szinesztétikus képek, amelyeket igen gyakran — a mindent átlelkesítő — rnegszemélyesílésekkel kombinál a költő. Ezek arról is tanúskodnak, liogy Szabó Lőrinc teljes föloldódással érzékeli a természetet, ám expresszionisztikusan rögzíti a pillanatnyi élményeket, benyomásokat. Különösen gyakoriak a látási, hallási és a tapintási élményt közvetítő szinesztéziák. Illúziót keltő érzet tompítást azonban ritkán talá-
