Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
H. Varga Gyula: Igekötős alakulataink szófajgyakorisági jellemzői
- 5 C) Tudományos próza: N. V. Ouszlcnko: Bonyolult rendszerek szimulációja. Műszaki K., Bp. 1972 (Törd.: Tamkó József), 1U0—12U. 1. (10 947: 2346); D) Spontán jellegű írásbeli megnyilatkozás (fogalmazás)' (33 600; 3420); E) Spontán jellegű szóbeli megnyilatkozás (beszélgetős) 1 (20 010; 1578). (A korpuszok terjedelme eléggé eltérő, ezért elsősorban nem egymáshoz, hanem az átlaghoz kell viszonyítanunk, illetve a kiugró eltérésekre figyelnünk. A szófaji tulajdonságokról (megoszlás) mindenesetre jól hasznosítható adatokat kapunk.) JAKAD ISTVÁN idézett állománystatisztikai vizsgálatában — az egyes igekötők megterheltségét (gyakoriságát) tartva szem előtt — kitér az "igei és nem igei utótagú alakulatok" eloszlására is (i. m. 46). A négy mintából nyert adatok igen nagy hasonlóságot nutatnak az általam vizsgált, eltérő műfajú és terjedelmű szövegek összesített mutatóival. Nála a 4507 előfordulás "63,19 %-ában igével, 36,01 Vában nem igével kapcsolódnak az igekötők" (i. m. 47). Én jóval nagyobb anyagot (majdnem a kétszeresét) vizsgáltam, így az előfordulások abszolút száma is lényegesen különbözik. Az öt korpusz főbb adatai: összes szövegszó: 140 950 igekötős alakulat: 10 750 ebből elváló: 2 226 Látjuk, hogy az (elváló) igekötők a szövegszóknak kb. másfél V-át teszik ki. (Az igekötős szerkezetek szórendi viszonyaihoz vö. VARGA 1907, 110.) Ám az összes szövegszó 7,22 Va tartalmaz ig ekütút . Ez utóbbi 67,2 %-a verbum finitumos, 32,0 Va pedig más szófajú. (A 4 %-os, csekélynek mondható eltérés az említett műfaji és terjedelmi különbségből adódik.) A vers műfajában az arány így alakul: 1 Ez közel 300 ötödik o. tanuló írásbeli és szóbeli megnyilatkozását tartalmazza. Erről részltesebben 1. AAPA. XVIII/3. 23.
