Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében
10 1. kifejlett viszonylagos értékforma 2. a különös egyenértékforma C. Általános értékforma D. Pénzforma Az áruformán belül lejátszódik az egyes és az általános ellentmondásának kifejlődése, majd az ellentmondás megoldódása a pénz megjelenésével. Az áruban megtestesülő ellentmondás teszi aztán a munkaterméket rejtélyes jellegűvé, hiszen a. az emberi munkák egyenlősége a munkatermékek értéktárgyiságának dologi formáját, b. e munka időtartammal való mérése a munkatermékek értéknagyságának formáját, c. a termelők viszonyai pedig a munkatemékek társadalmi viszonyának formájá t öltik, egyazon ta rtalo m (munkatermék mint hasznos tárgy) különböző formamegjelenéseiként. Az áruban persze megtestesül egy másik ellentmondás is, mégpedig a munk a ellentmondása. Az ti., hogy ugyanaz az emberi munka egyszerre konkrét munka és absztrakt munka, vagyis kettős jellegű. Itt is találkozunk tehát egyfajta hasadással, amelyet az áru foglal magában. Ez a munka részben egyedi (E), hiszen meghatározott munka (szabómunka vagy takácsmunka), másrészt viszont általános (A) emberi munka, elvonatkoztatva annak minden konkrét formájától. Tehát az árutermelésben a munka mint különös (K) munka jelenik meg. (Abban az értelemben, hogy az egyes és általános munka egysége.) A két pólus (konkrét munka és elvont munka) "közvetítőjeként" az áru jelenik meg. (Hasonlóan a termék és pénz viszonyához.) konkrét munka — konkrét és elvont — elvont munka munka (az áruban jelenik meg) konkrét munka I.: (E) áru (K) elvont munka (A) Miután láttuk (pl. Robinzon példáján), hogy a munkatermék nem feltétlenül áru — sőt eredendően nem áru —, vizsgáljuk meg az ilyen típusú
