Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Kiss László: A nemzeti kérdés, az agrár-, a parasztkérdés és a forradalom néhány fontos összefüggése Lenin 1914 előtti írásaiban
- 71 folyt, a forradalom idején éppen abban a 17 közép-oroszországi "tősgyökeresen orosz" kormányzóságban volt a legerősebb, legbátrabb, ahol a "földszűke ... nem kivétel, hanem szabály" 1" 1' volt, ahol a legerősebben tartotta magát "a tősgyökeres oros z hűbéri rend, a tősgyökeresen orosz 12 ledolgozás és szolgai függés". Ennek a visszahúzó, káros hatása azonban Lenin véleménye szerint egész Oroszországra, így a határvidékekre is kiterjedt — többek között -- "a telepítés agrárkérdése" révén (amely "Közép-Oroszország feudális bürokratizmusával mételyezte meg Oroszország határvidékeit"), s ennek kapcsán a mindent átható "vaskalapos hivatalnoki kar ázsiai beavatkozása", a parasztoknak "holmi gettóba" (földközösségbe) való tömörítése következtében. 1"^ Emiatt az első pillantásra úgy tűnhet, tiogy lényegében a birodalom egész orosz és nem orosz parasztsága egyforma mértékben érdekelt volt, a cárizrnus megdöntésében, ám Lenin szerint nem teljesen ez volt a helyzet. Úgy látta ugyanis, hogy a Kaukázustól, különösen pedig GurÍjától, a Volga-Vidéktől, vagy Központi-Oroszországtói eltérően, ahol erős vo.lt a parasztmozgalom is, a birodalom legfejlettebb nyugati, északnyugati határvidékein élő nemzetek körében, konkrétan pedig Lengyelországban, egyáltalán nem volt forradalmi a parasztmozgalom, nein volt orosz értelemben vett agrárkérdés. Ott tehát, mivel a "forradalmi proletáriátussal szemben a nagy- és kipolgárság reakciós blokkja állt", Lenin úgy vélte, hogy "a forradalomnak a proletariátuson kívül nincs semmilyen szilárd támasza. Az osztályellentmondások ott a nyugat-európai típushoz közelednek." 1/ 4 Lenin szerint annak az okát sem nemzeti, hanem az "orosz elmaradóttság"ot eredményező gazdasági-történelmi okokban kellett keresni, hogy a Központi-Oroszországtól iparilag, kulturálisan és politikailag sokkal fejlettebb Lengyelországban a burzsoázia, amely mesterien kihasználta valamennyi lengyel nemzeti elnyomatását és valamennyi katolikus vallási elnyomatását, keresett és talált is bizonyos támaszt a tömegekben, beleértve a lengyel parasztságot is. 1^ Az elemzése során Lenin nem szorítkozott csak Lengyelországra. A mensevik agrárnézetekkel való vita során, a kört tovább szélesítve, egyenesen úgy vélekedett, hogy: "Sok nem orosz népnél nem áll paraszlmozgalom a forradalom középpontjában, mint nálunk." 5 Ebben látta annak az okát is, hogy — a burzsoá nacionalizmus hibájába eső, szűk látókörű, az elk íj -