Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.

- 57 még azt is hangsúlyozza, hogy a műalkotásban az a tendencia teljesedik ki, amely világszemléletében a benső és a külső dialektikus egységéből indul ki. Térjünk még vissza a katarzis tágkörű értelméhez! Tehát nem egyszerűen a tragédiák kiváltotta részvét vagy félelem, hanem "megrázkódtatások 20 tudatosan előidézett, koncentráló visszatükrözése". Ezért érezhetjük az esztétikum lényegéhez tartozónak. Tanulságosnak érzem emellett felidézni Lukácsnak a képzőművészet katartikus hatásáról szóló eszmefuttatását. Azt fejtegeti itt Goethe nyomán, hogy a művészi képmás egy "erkölcsös" megrázkódtatást idéz elő: "A meghatározottságba, amelyet a befogadóból az új, a mindenkori egyedi mű kivált, közvetlenül egy negatív kísérő érzés vegyül; a befogadó sajnálja, sőt valamiképpen szégyenli is, hogy a valóságban, a saját életében nem vett észre valamit, ami olyan terrné21 szelesen kínálkozik az ábrázolásban. Ez nyilvánvalóan utal a fetisizált világszemléletnek a művészet defetisizáló hatására történő szétrombolására. Hogy ez mennyire kinőhet akár egy szobor hatásából is, arra a közismert rilkei példa utal. Egy ApolIón-torzó leírásából jön a felszólítás: "Változtasd reg életedet!" Ez persze a katartikus hatás közvetlenségét fogalmazza meg, amely azonban nem nyilvánul meg minden esetben ilyen egyértelműen. Mondjuk egy Beethoven-vonósnégyes meghallgatása vagy egy Cézanne-csendélet megtekintése csak többszöri áttételeken keresztül válthat ki az előbb említetthez hasonló intenzitású állásfoglalást. Ha már a művészi hatás etikai jellegénél tartunk, még egy aspektust nem hagyhatunk figyelmen kívül. A katartikus hatás a mű tartalmától vagy a szerző szándékától függetlenül lehet negatív irányú is. Plató

n ideális Államábó

l éppen ezért "tiltja ki" a nem nevelő hatású műfajokat (például a tragédiát vagy a tioméroszi műveket), nert szerinte ezek káros hatással lennének az állampolgárok erkölcseire. Ez ugyan szélsőségesen egyoldalú álláspont (a platóni államkonstrukciónak persze pontosan megfelelő), de híven jelzi, hogy a kérdés problematikussága kezdettől fogva világos volt a gondolkodók számára. Goethe Wertheréne

k hatása pedig egyenesen "klasszikus" esetnek tekinthető. Nőtt az öngyilkosságok száma, mivel feltehetően sokan közvetlen "cselekvési programként" értelmezték a főhős sorsát. A katartikus hatásra törekvés persze nem jellemző minden korszakra