Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 6 lyamaton sem, milyen feltételek között megy végbe, a rabszolgatartó durva ostorcsapásai alatt-e, vagy a tókés aggódó pillantásaitól kísérve, Cincinnatus végzi-e, megművelve pár jugerum földjét vagy a vadember, aki kővel ejti el a vadat. Csupán mint csereérték hordozója válik áruvá a munkatermék. A kérdés az, hogyan? Hol kezdődik az egyenértékek cseréje? Marx már az 1844-ből származó párizsi kéziratokban kitűzi magának azt a célt, hogy megvizsgálja az áruban benne rejlő hasadásnak mint a kapitalista társadalomban meglévő egyéb ellentmondások tükrének titkát: "meg kell ragadnunk a/t a lényegi összefüggést, amely a magántulajdon, a kapzsiság, a munka, a tőke és földtulajdon szétválasztása, csere és konkurencia, az emberek értéke és elértéktelenedése, monopólium és konkurencia stb., ezen egész elidcgenülés és a pénzrendszer között fennáll."^ Ezeknek a titkoknak a megfejtéséhez a konkrét történelmi elemzés nyújt kellő adalékot és bizonyítékot. Az elemzést az ősi társadalom viszonyaival kell kezdeni. Nyilvánvalóan az ősi társadalomban nem volt egyenértékek cseréje. Ebben a természetadta közösségiségben (vér, nyelv, szokások stb. közösségisége) "Az emberek naiv módon viszonyulnak a földhöz mint a közösség tulajdonához. Mindegyik egyes csak mint e közösség tagja viszonyul tulajdonosként vagy 12 birtokosként." Ugyanakkor ezen a vérségi alapon szerveződött közössegek nem képeztek egységes emberi közösséget mint összemberiség. A másik törzs tagja nem volt tagja az ember

i közösségnek sem, sőt nem is számított embernek. (A törzsek eredetileg úgy vadásztak a másik törzs tagjaira, mint állatokra — pl. fejvadászok.) Később, ha cseréltek a másik törzsbelivel, ne

m úgy cseréltek, mint egyenrangúval. Miért is cserélnének egyenrangúként, hiszen a munka időbe, kínba, áldozatba került. Szívesen végzik ugyan, ha értelme van a család, a közösség érdekében, de az idegenek szenvedjenek meg ugyanúgy, ha cserébe akarnak valamint, hozzanak ők is ugyanennyi áldozatot. Ha idegennek adják, ott kezdődik az árucsere, mert ott kezdődik az elidegenedett munka is. "A csere nem egy közösségen belül az egyének között kezdődik, hanem ott, ahol a közösségek végződnek — a határukon, a különböző közösségek érintkezési pontján."*"

5 A terméknek ezzel az elidegenítésével jelenik meg a csereérték, hiszen a termék (most már áru) tulajdonosa nem mint használati értékhez viszonyul hozzá. "Az elidegenítés révén való elsajátítás az alapformája a termelés