Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/13)

fénytani alapkísérletek bemutatásához Greguss Pál: Hordozható holokamerák koherensoptikai és fiziológiai alapkísérletekhez

- 16 E látszólag csak szavakkal való játszás mögött a vlóságban alapvető kérdés húzódik meg, amit röviden úgy fogalmazhatunk meg, hogy a hírközlés folyamatának els

ő lépésében sohase

m információt, hanem jelmintát dolgozunk fel, s ez a feldolgozott jelminta a feldolgozás mikéntjétő

l függően jelenti az információt. Ezt a fogalompontosítást jól szemlélteti az 1. ábra sorozata. A baloldalsó jelminta "semmit sem mond", nem jelent információt. A középső és a jobb szélső minta már modana valamit, de egyikük sem igazá

n információ még, mert vajon merre repül a madár a középső jelmintában, s vajon idős férfiról vagy fiatal nőről informál-e a jobboldali jelminta? Ahhoz tehát, hogy egy jelmintából információ lehessen, a feldolgozás folyamatában valamiféle a prior

i háttérismeretre van szükség. Bizonyos értelemben véve a kétdimenziós hologram felületén is hasonlóképpen "háttérismeretek" segítségével rögzítődnek szinte minden veszteség nélkül a háromdimenziós jelminták is. A térbeli képrögzítés esetében a "háttérismereteket" a tárgyról származó jelmintákat hordozó hullámfront amplitúdóés fázisviszonyainak ismerete jelenti. Holografikus képrögzítés ás képalkotás 2 Ahhoz, hogy egy N térbeli pontból álló tárgyat le tudjunk írni, N adatra van szükség, amely adatmennyiséget egyetlen kétdimenziós felületen azonban nem lehet tárolni, kivéve, ha az N térbeli pontról a jelmintát koherens hullámfront szállítja, mert ilyenkor térbeli pontonként csak egy amplitúdó-és egy fázisadatra, azaz 2N számú adatra van szükség. Ennek ismeretében most már csak olyan kétdimenziós adatrögzítő felületre van szükség, amely egyidejűle

g érzékeny az őt érő hullámfrontok amplitúdóés fázisviszonyaira. Ilyen anyagok azonban nem léteznek, tehát meg kell találni a módját, hogy pl. a fázishoz kötődő jelmintákat rögzítés céljából úgy lehessen amplitúdóhoz kötődő jelmintákká — amit a rögzítő felület már tárolni képes — átalakítani, hogy az így nyert új jelmintából az eredeti, amplitúdóhoz és fázishoz kötődő jelminták mindenko

r hiánytalanul visszanyerhetők legyenek. Ezt a problémát oldotta meg technikailag i

s Gábor Dénes, amikor a háromdimenziós jelmintát hordozó hullámfronthoz egy koherens hátteret adott olymódon, hogy minden egyes pontról a rögzítés