Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)
Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz
- 83 - í stíluseleme, a finom líra, ami a későbbi, kiforrottabb darabok egyik fontos jellemzője lesz. A Ragyogó május cselekménye 1945 tavaszán játszódik. A drámában a tegnap frontharcosai keresik helyüket a békés hétköznapokban. A darab hősei Kazakov, Kosztromin, Agejev, Tanya Rozsnova s a többiek vonaton utaznak, a köznapi dialógusaikból emberi sorsok tárulnak fel. Kiderül az is, hogy a nagyszerű győzelem ünnepén a határtalan öröm néha végtelen-bánattal is elegyedhet. A viszonylag jól megírt, lélektanilag motivált típusok, mint a kompromisszumokra hajló Kazakov, a jólelkű, hasznos tettekre vágyó Kosztromin, a legszebb érzelmén önzetlenül felülemelkedni tudó Tánya, modernebb változatokban idővel újra előbukkanak az érettebb Zorin-darabokban. Az ötvenes évek végén írt dráma, a Jó emberek (1958, nálunk A nagy karrier címmel mutatták be) azt látszik bizonyítani, hogy Zorin kiheverte a Vendégek kavarta nagy viharokat, s újra drámaművészete középpontjában állította az érdekkapcsolatok, a karrierizmus, a bürokratizmus, a kényelemszeretet kínos-kényes kérdéseit. A Jó emberek-ben a helyszín, a szituáció némileg hasonló az Őszinte beszélgetés-éhez, de A nagy karrierben az író kitágítja a kört, amelynek hibáit reflektorfénybe állítja, s a dráma alapkonfliktusát megtetézi a Vendégek tanulságával. A szellemes, helyenként karikaturisztikusan eltúlzott szituációkból felépült dráma egy szélhámosság történetét ábrázolja, a jóképű, szívtipró, de üresfejű Kabacskov tündöklését és bukását. A gátlástalan fiatalember olcsó trükkel rászedi a tudományos intézet mindegyik professzorát,— külön-külön megdolgozva őket — hogy silány disszertációja, az "összetákolt halandzsa" mellett szavazzon. Zorin tudósai, merő jóindulatból, egyhangúlag elfogadják a behízelgő modorú dilettáns dolgozatát, s ezzel elindul a lavina, amely már a "jó embereket" is veszélyezteti. Az ifjú titán, az arcátlan blöff nyomán tudóssá avanzsált karrierista szép lassan rangos opponensei fejére nő. Most már a professzorok hiúsága is azt kívánja, hogy ne derüljön ki a kegyes csalás s Kabacskov üresfejűsége. Átírják disszertációját, elkészítik cikkeit, sőt rosszul értelmezett jóindulatból még közreműködnek az intézet igazgatói bársonyszékének megszerzésében is. Kabacskov karriertörténetének egy régi barát váratlan felbukkanása vet véget, akinek szavaiból egy kisszerű, iskolai végzettség nélküli szélhámos portréja bontakozik ki. A kérészéletű "tudós" búcsúzóul odavág még egy szemtelen fricskát a pro-